dokumentarista családfotózás
Mit választhatsz a műtermi vagy klasszikus megszokott családi fotózások helyett?Ahányszor már hallottam, hogy egy-egy család régóta követi a munkámat és évek óta terveznek egy családi fotózást…!
Elég biztos vagyok benne, hogy a következő kifogások egyike, ha nem mindegyike, rendszeresen előkerül:
– Túl drága, most nem fér bele egy ilyen kiadás.
– Még nem adtam le a várandósság alatt felszedett kilókat, így nem akarok magamra emlékezni.
– A gyerekek egészen biztosan nem fognak nyugton ülni, nem akarok szülőként felsülni, hogy nem tudok hatni a gyerekeimre, nem tudnak “normálisan” viselkedni.
– Nincs egy normális ruhánk sem, ami valahogy összepasszolna.
– A férjem elmondhatatlanul retteg a kamerától, a háta közepére nem kívánja sem a fényképezkedést, sem az ezzel járó hercehurcát.
– Így is teljesen kivagyok, akkor még találjak szabad időpontot a fotóshoz, izguljak, hogy éppen mindenki egészséges legyen, oda is érjünk, hányszor vesznek össze a gyerekek a kocsiban, nem akarom még a férjem savanyú arcát is nézni, ahogy szenved a fotózás közben.
Mennyit találtam el?
Ne aggódj, ezek mindenkiben felmerülnek és teljesen érthető szorongási alap egy nagyobb szabású fotózás kapcsán.
Innentől több dolgot is tehetsz:
1. Elengeded az egészet és vársz. És vársz és vársz még. Aztán egyszercsak azt veszed észre, hogy elmúlnak az ovis évek, már a kisebbik is nagycsoportos. Mobilos képeitek ugyan vannak, de sosem válogatod le, nyomtatod ki őket. Anélkül mennek el a kisgyerekes évek, hogy úgy igazán, őszintén, a magatok VALÓDISÁGÁBAN meg lettetek volna örökítve. Ahol mind rajta vagytok.
2. Elmehetsz amolyan lifestyle/klasszikus fotózásra, ahol segítenek a ruhákat kiválasztani, szép naplementében fotóztok majd, a gyerekek vagy viselkednek, vagy nem, ezt előre nem tudhatod, talán még díszlet is lesz. Végülis kipipáltad az éves családi fotózást. A fenti aggodalmak mindegyikén végigmenve közben. Valószínűleg elégedett leszel ezekkel a képekkel is, a fotós is cuki volt, végülis túlvagytok rajta. De valami hiányérzeted mégis van.
3. A harmadik lehetőséged, hogy kipróbálsz idén egy újat. Olyat, amit válószínűleg még nem csináltál. A dokumentarista családfotózást. Ahol nem kell feszengeni sem a ruhák, sem a viselkedés miatt. Ahol nem egy díszlet részei lesztek, hanem TI, úgy igazán, őszontén, kendőzetlenül lesztek a képeken.
Hadd meséljem el, milyen is a dokumentarista családfotózás.
Mikor 2014-ben elkezdtem fotózni, még a ládába bugyolált újszülött fotózás volt a menő és a fehér pólóban, farmerban, mezítláb műteremben zajló családfotózás. Néhányan voltunk akkor, akik valami mást képviseltünk már akkor is: olyan környezetben fotózni, ahol mindenki el tud lazulni, a mindennapi pillanatokat megörökíteni, pózmentesen, stresszementesen fényképezni.
Aztán egyre többen lettek fotósok, akik ezt az irány képviselték. Naplementés, hegytetőn, búzamezőn, pipacsmezőben, szép ruhában fotózkodós irányt vett a műfaj. Már lehet lazulni, szaladgálni, de azért illik szépen nézni és szépnek lenni. Ez az, amit én lifestyle családfotózásnak hívok és amit én is érintve csak ugyan, de kissé képviseltem.
A dokumentarista családfotózás ennél még több – vagy ha úgy tetszik: még kevesebb. A “hivatalos” szabályok szerint a fotós szinte észrevételnül olvad bele a család fél- vagy egy napjába. Csak megfigyel, de szinte meg sem szólal. A család éli az életét, minden olyan, mint egy bármely másik napon.
Nálam ez annyival másabb, hogy ugyan én is megfigyelő vagyok csak, nem pedig rendező. De ha azt érzem, hogy nektek jobb, ha picit segítek, hogy mégis mit “kell” csinálni, ha úgy látom, hogy a gyerekekkel nagyon egy húron pendülünk, ha barátként fogadtok, akkor bizony se nem rendező, se nem megfigyelővé válok, hanem veletek együtt kalandozunk a napban. Én is fogócskázok, bújócskázom, kávézok, tízóraizok veletek. Közben fotózom, nevetek, sírok, segítek pelenkázni vagy cipekedni. Így vagyok a légy a falon, így vagyok észrevétlen: hogy része vagyok az eseményeknek.
És hogy az egész mivégre történik így?
Hogy titeket úgy örökítsünk meg, ahogy vagytok. Ahogy az életetek zajlik: sírással, káoszban, kupiban, nevetéssel, maszatos kezekkel, nyálfoltos rugiban.
Hiszen ez történik most. Ez az élet.
Tudom, hogy nehéz átalakítani a gondolkodásodat, hiszen azt szoktad meg a közösségi médiából, hogy mindenki szépnek, rendezettnek mutatja az életét. Mert az norma. Ezt szeretnénk hinni magunkról, ezt láttatni kifelé.
De vajon tényleg egy olyan dologra szeretnél emlékezni, ami csak részben volt igaz?
9 ok, hogy miért válaszd a dokumentarista családfotózást
1. Emlékezni a helyre, ahol most éltek
Lehet, hogy most még nem tudod, de a telefonos ismerkedésünk során úgyis rá foglak beszélni arra, hogy akármit is tervezetetek, kezdjünk ott a családi fotózáskor, ahol éltek. Nem számít, hogy ez a végleges otthonotok-e, hogy albértlet-e vagy saját ház. Mert MOST ez van.
Olyan sokat jelent az otthonunk! Az életetek része, a nyugalom, a biztonság, a pihenés helye. A játéké, a közös étkezéseké. Lehet, hogy a gyerekek ide születtek, itt tanultak meg járni, innen mentek óvodába először.
Mindegy, hogy szépen rendezett-e az otthonotok vagy éppen a káoszosabb fazont űzitek: így vagy úgy, de ez vagytok ti. Ti így éltek, így szerettek. A gyerekek nem azt fogják látni 20 év múlva majd a képeken, hogy volt egy kávéfolt a konyhapulton. Ezek a képek azt fogják visszahozni neki, amikor együtt ültetek az asztalnál, anya délutáni kávéja, a közös sütések vagy éppen a konyhai katasztrófák helyszíne. A gyerekszoba a kedvenc játékok otthona, a pihepuha ágy a legszebb álmoké.
Ezért csináljuk. Ezek a képek nektek születnek, hogy emlékezzetek. Nem egy lakberendezési magazinnak.
2.A gyerekek zizegősek, a párod utálja a fotózás
Először is: ha követsz egy ideje, akkor tudod: a specialitásom a zizegős gyerekek és a zizegős családok. Én is zizegős vagyok, a fiam is. Az ügyfélköröm nagy része is az. Nekem fel sem tűnik, ha 3 gyerek 8 felé szalad, ha mindenre felmászik, ha mindennek ellentmond, nem fáradok el, ha a nyolcvanhatodik kört kell futni. Elég tapasztalt, dörzsölt és képzett vagyok e téren.
A másik legfontosabb dolog: mivel nem pózolunk, mivel nem beállított helyzetekről van szó, nincs minek megfelelni, nincs mihez igazodni, nem kell viselkedni. De. Egyféleképpen: ahogy ők és ti vagytok. Ha durcás, úgy a jó. Ha nyegle és grimaszol megállás nélkül: hurrá!
Ez a párodnak is segíteni fog, hogy ne érezze kellemetlenül magát. Csak rátok kell figyelni, együttlenni.
3. A tökéletelenség az elvárás
Amikor a dokumentarista családfotózást választod, az igazi, az őszinte mellett teszed le a voksod. Arra szavazol, hogy úgy szeretnéd megőrizni képi emlékekben önmagatokat, ahogy igazán vagytok. Igazi mosolyokkal, igazi szeretetben, lazán, önmagatokat adva.
Talán felmerül benned, hogy ez félelmetes. Félelmetes megmutatni az igazi arcotokat, az otthonotokat a maga káoszos módján. Hogy ezt mennyire engeded meg láttatni, rajtad múlik. A képek csak akkor kerülnek nyilvánosságra, ha megengeditek.
De kérlek, mérlegeld, hogy mire szeretnél igazán emlékezni? Arra, amilyenek igaziból ezek a napok vagy egy olyan környezetben szeretnéd látni magatokat, ahol szinte csak az arcképetek köszön vissza, de az energiátok, a köztetek lévő kötelék nem biztos.
Én amondó vagyok, hogy minden, ami megrendezett: a ruhák, a háttér, a kellékek pont erről veszik el a figyelmet.
Senkinek sem tökéletes az élete, minden otthonban van egy kupiszoba, egy kupis fiók, mindenhol van fáradtság, kiborulás, minden gyerek és baba sír néha. Az élet ilyen és pont ebben a sokféleségében tökéletesen csodálatos.
A családi fotózáson az a célunk, hogy amikor a képeket majd meglátjátok, azt érezzétek: igen, ezek pontosan mi vagyunk!
4. A közös idő
Ennek a típusú családfotózásnak a célja, hogy valódi családi pillanatokat örökítsünk meg. Hogy mégis mit? Hiszen úgy érzed esetleg, a ti életetek nem olyan izgalmas. Pedig mégis mennyire hogy az! Hiszen a babád a héten tanult meg puszit küldeni. 3 hete kezdett el totyogni. Édesen tud bújni a nagymamijához. Mik ezek, ha nem az élet legfontosabb mérföldkövei?
Hogy ezeket megörökítsük, lehet tervezni. Az ismerkedésünk során beszélgetünk majd erről. Hogy nektek mik a fontos pillanatok. Mire szeretnétek emlékezni. Egy tízórai, egy kis homokozás, egy piacozás, egy közös sütés, villamosozás pont elég. A lényeg, hogy élvezzétek és érezzétek jól magatokat az együtt töltött idő során.
5. Az öltözék
Míg egy klasszikus vagy amolyan lifestyle családi fotózás során fontos lehet, hogy hangulatban, színben harmonizáló ruhákat válasszatok, itt pont az a lényeg, hogy úgy legyetek, ahogy a legjobban érzitek magatokat. Bakancslistás a számomra, hogy egy kora reggeli ébredést fényképezzünk végig vagy éppen a nap végét a fürdetéssel, majd az esti borozással, megpihenéssel. Hiszen milyen fontos részei ezek az életeteknek! És igen, egy ilyen helyzetben bizony pizsiben fogadtok, de mégis, van-e jobb alkalom arra, hogy kifejezzétek az összetartozást, mint egy reggeli nagy hancúrozás a gyerekekkel az ágyikóban?
6. Összetartozás
Az elkészülő képek egyik fő szerepe, hogy majd, a jövőben a gyerekeknek segítsen emlékezni, érezni. De a mostban milyen sok erőt ad nektek, ha egy feszült reggelen ránéztek a falra kitett képekre és azt látjátok: igen, mi így itt vagyunk együtt, akkor is, ha éppen összekaptatok azon, hogy ki hogyan vágja fel a kenyeret a reggelihez. Akkor is minden nap egymást választjátok. A gyerekek is, ti is.
7. Te sem maradhatsz ki
8. Mert fantasztikus munkát végeztek!
9. Családi fotózásból családi örökség
Vannak-e a gyerekkorodból fotóid? Nézegeted-e őket? Megmutattad-e a gyerekeidnek? Milyen érzéseket hoznak ezek elő belőled? Most kérlek, hunyd be egy percre a szemed és érezd ezt át.
Ugye milyen fontosak ezek a képek? A te gyerekeid részére ezeket az albumokat most van lehetőséged megalkotni.
Kell-e ennél erősebb hajtóerő?
És te mire és hogyan szeretnél emlékezni?
Ha úgy érzed, beszélgessünk erről, keress egy számodra megfelelő időpontot a lenti gombra kattinva és ismerkedjünk meg, mesélj, mire vagy a legbüszkébb, hogyan szeretnél magatokra emlékezni 5-10-20 év múlva?