INFÓ

Kisbabát vártok. Megszületik, Felnő. Tudod, érzed a zsigereidben: megállítanád az időt. Ezért fotózol magad is.

Felötlik benned az is, de jó lenne, ha egy külső személő is megmutatná, milyenek vagytok most, hogyan éltek, hogyan szerettek. Készüljenek olyan képek, ahol mindannyian rajta vagytok.

Ezért profi fotóst keresel.

Körülnézel, van miből válogatni, Díszletekre bukkansz, jelmezekre, berendezett stúdiókra.

Valódibbat, igazibbat. Életszagút. De mégis szépet, amit kitehetsz a falra vagy albumba rendezhetsz.

Ekkor bukkansz rám, Ágira.

Szíven üt az érzés: pont ilyesmit kerestél, mert

…a családi fotók mindegyike otthon készült vagy a gyönyörű természetben. Te is inkább ilyen otthonos, természetes képeket tudnál elképzelni magadnak.

…a képeken szinte tapinthatóak az érzelmek, a család tagjai közötti erős kötelék, a szeretet, az egymás iránti rajongás. Nem tökéletesen beállított csoportképek ezek. Életképek inkább. Te is ezt szeretnéd megőrizni. A képeken nincs beállítva semmi és senki, nem tökéletesen szimmetrikusak, hanem egyszerűen csak olyanok, mint az élet maga: ebben rejlik a gyönyörűsége.

…minden képről papírkép is készül, akár keretezve is. Neked is fontos ez, hogy ne csak egy számítógépes albumban pihenjenek.

Amikor a kisfiam a pocakomban volt és a születése utáni első hetekben sem készültek rólunk profi képek. Sosem szoktam bánni semmit, de ezeknek a képeknek a fájó hiánya örökre velem fog maradni. Csak az emlékeimben élnek, de rettegek, hogy megkopik egyszer és akkor már nem fogok tudni mibe kapaszkodni. Jó lett volna, ha akkor egy külső szemlélő megörökít minket, megmutatja kívülről, hogyan is élünk, milyen lett frissen családdá válnunk. Hiába vagyok fotós, azok a tejillatú, egybefolyó napok más feladatot adtak akkor.