Ki ez a nő a képeken?
Tudom, milyen érzés, amikor meglátsz magadról egy véletlen fotót, alig ismered fel a nőt, aki a képen szerepel.
A tükörben fel sem tűnt, hogy a karod vastagabb annál, mint ahogy emlékeztél. A szemed karikásabb, a pocid minden képen látszik. Meg aztán ott az a kis toka, a ráncok.
Odamész a tükörhöz, belenézel.
Akkor döbbensz rá: hónapok, évek óta nem nézted magadat. Úgy nem, ahogy egy másik ember arcát figyeled. Csak belepillantottál a tükörbe, de nem is láttad magad, csak a kötelező körökre figyeltél: haj kb. rendben, kis alapozó rutinból, spirál, 30 másodperc és kész.
De magadat úgy sosem nézted. Nem merted.
Jobb volt nem szembesülni azzal, hogy bizony az évek elmentek, a tested megváltozott. Lehet, hogy kilók, ráncok, ősz hajszálak, lazább bőr formájában, lehet, hogy csak az izmaid, a tónusod tűnt el.
A szülés után még sokkolt. De mostanra valahogy megszoktad.
Még ha nem is láttad magad, valahol mélyen érezted, hogy ez nem az, amit látni szeretnél, de hát jól van az úgy, gondoltad. Hiszen az életed annak szentelted az elmúlt években, hogy összetartsd a családot, neveld, etesd a gyerekeket, aztán visszatértél a munkába és onnantól még káoszosabb lett minden. A lánytesteddel együtt eltűntél kicsit te is. Több szerepben kell megfelelned és sokszor mindegyik fontosabb annál a nőnél, aki voltál, aki szeretnél lenni.
Mégis ki akarná viszontlátni ezeknek az éveknek a lenyomatát a fotókon? Miért akarnád láttatni magadat, mikor még te sem bírod nézni?
Különben is, a gyerekek és a férjed sokkal jobban néznek ki -gondolod.
Az én anyukám is utálja, ha fényképezik
és én sem véletlenül állok a kamera ezen oldalán.
Apukám fotós, így azért nem úszta meg anyukám, hogy legalább évente egy fotón rajta legyen. De látszik ezeken a képeken, hogy kényelmetlen neki.
Pár éve átválogattuk apukám régi diáit. Kérdeztem: “Mami tényleg ilyen volt gyerekkoromban?” Apukám megnyugtatott, hogy boldogok voltunk, de a képekről mégis más köszön vissza. Mi lesz majd, ha az én fiam már ugyanezt a kérdést nem tudja feltenni senkinek a nagymamájáról?
Ha nem állsz bele ebbe,
hiányozni fogsz a képekről. Hiányozni fogsz a gyerekeidnek.
Azokon a képeken nem fogsz szerepelni, amik egyébként nem is csak neked készülnek. Hanem a gyerekeknek. Amikor majd ők lesznek 30-40 évesek, szeretnének emlékezni, szeretnék megnézni, milyen voltál fiatalon, hogyan éltetek, szeretnék felidézni a gyerekkorukat a fotók által.
De mi fog nekik segíteni, ha te nem vagy rajta a képeken? Mi lesz, ha a majdani unokáink szeretnék látni, milyen volt a mama 2022-ben, de nincs róla fénykép?
Másrészt gondolj csak bele: amikor a saját gyerekkori képeidet nézed, ítélkezel-e az anyukád vagy a nagymamád külsején? Észreveszed-e, hogy a nagyi pufi volt éppen pár évben, hogy anyukád mikor kezdett ráncosodni? Nem tudom biztosan, de van egy olyan sejtésem, hogy eszed ágában sincs ilyenekre gondolni.
Hiszen amikor fényképeket keresel róluk, azonnal elöntenek az emlékek. A szíved megtelik, érzed az illatokat, amik kísérték a gyerekkorodat, látod a fényeket a régi házatokban, érzed apukád arcszeszének az illatát, a zizi ízét a szádban.
Érzed anyukád simogató kezét, amikor álomba kísért, érzed a bőrödön, ahogy a kedvenc mackód szúrós szőréhez bújtál, ha rosszat álmodtál.
Ítélkezel-e, a külsőt nézed-e? Dehogy.
Most fordítsd meg: a most készülő képeken vajon a gyerekek a husi karodat fogják nézni? Vagy arra szeretnének majd emlékezni, milyen sokat unatkoztak leckeírás közben a szobájukban, de valahogy mégis minden olyan jó volt? Jó volt gyereknek lenni, jó volt ennek a családnak a része lenni.
A most készülő képek ebben fognak segíteni nekik, ezt szeretnéd megadni nekik.
Ehhez viszont rajta kell lenned a fotókon.
Hogyan lépj túl a félelmeden, hogy fényképezzenek?
- Mondd ki! Mondd el a fotósnak (khm…nekem), hogy te küzdesz ezzel. Akármi is legyen az oka. Hidd el, sokkal könnyebb lesz, ő pedig fog tudni neked segíteni ebben.
- A dokumentarista stílus is segít neked ebben, hiszen nem kell majd feszengve hosszan egy pózban ülni, hasat behúzni, mosolyogni, pedig kényszerből nem is tudsz, ettől még kellemetlenebb. Egy dokumentarista családfotózáson egymásra fogtok figyelni, élni az életet, ahogy egyébként is történne. Arra fogsz figyelni, hogy a gyerekekkel játsszatok, együtt legyetek.
- Tegyél meg mindent, hogy kényelmesen érzed magad.
Mondanám, hogy guríts le egy pálinkát előtte, de tapasztalat, hogy nem az fog segíteni – habár egy jó házi sosem rossz (mondanám, ha tudnám, milyen).
Attól fogod kényelmesen érezni magadat, ha elengedsz mindent. Engedd el, hogy ottmaradt egy kupac ruha az egyik sarokban, hogy véletlenül egy zsepi van az ágy alatt. Én ítélkezni nem fogok, hiszen tudom: nem egy múzeumban éltek, hanem ez az otthonotok. Ettől vagytok emberek, család. Vegyél olyan ruhát, amiben jól érzed magad. Egy dokumentarista családfotózáson amúgy is ez az “elvárás” – ezért is vagy jó helyen, ha már ezt a cikket olvasod. Nem kell új ruhatár, színkódolt összeillő szettek. Sőt, mivel jó eséllyel nálatok kezdünk otthon, akár át is öltözhettek. Sőt, jó kis program lehet, ha a gyerekek mondják meg, mit viseljetek. Ebből garantáltan nagy nevetés lesz, biztos, hogy segít elengedni mindent.
Engedd el!
Egyszerűen engedd el, hogy tökéletesnek akarj látszani. Különben is, mi a tökéletes? Tudom, hogy nagyon nehéz, nem is fog menni egyik percről a másikra, de muszáj megszeretned, aki vagy. Az anyát, a feleséget, a dolgozó nőt, a szakácsot, a takarítónőt. Megszeretned azt a … (IDE HELYETTESÍTSD BE A SAJÁT NEVED), aki te vagy mindezekkel együtt. Te TE vagy. Nem lehetsz más. Akár akarod, akár nem.
Tornázz, diétázz, válts életmódod, de ne görcsösen, utálatból tedd, hanem azért, mert szereted magad és megadod neki a mozgással és a tápláló ételekkel, amit megérdemel. Szeresd azt a testet, aki otthont adott a pocidban a gyerekeknek magzat korukban, aki magából táplálta őket évekig. Szeresd a terhességi csíkjaidat, a császársebet, szeresd azt a tested, amit a férjed is imád. Akkor is, ha ráncosabb, ha kisebb-nagyobb. Ő is változik, mind változunk.
Látod már, miért fontos, hogy te is rajta legyél a képeken? Ha te is szorongsz a gondolattól is, hogy fényképezzenek, egy dokumentarista családfotózás pont nektek való. Kattints a linkre és egy kötetlen, ismerkedős beszélgetés keretében keressük meg, hogyan lenne neked kényelmes!