fbpx
Tévhitek a fényképezéssel kapcsolatban, melyek elrontják az élvezetet

Tévhitek a fényképezéssel kapcsolatban, melyek elrontják az élvezetet

Amikor bárhová nézel, fantasztikus fotók vesznek körbe és biztos te is felvéretezted magad olyan tévhitekkel, amikről meg vagy győződve, hogy az úgy igaz, pedig nem is biztos, hogy így van. Ezek pedig elronthatják azt a játékosságot, azt az élvezetet, a tét nélküli gyakorlás szépségét, ami az utadon kísérhetne, amikor ismerkedsz a fotózással. 

  1. Csak (drága) tanfolyamon lehet jól tanulni. 

Vannak egynapos workshopok celeb fotósok mellett 90.000 Ft-ért. Vannak 300.000 Ft-ért OKJ képzések kérdéses hasznosítható tudással. Elmehetsz több évig tartó szaksuliba. Vehetsz külföldi tanfolyamot. De úgy érzed, nem szívesen szánnál ennyit rá, mikor még azt sem tudod, melyik végén kell megfogni a gépet.
A lényeg viszont nem itt lesz. A képeid attól lesznek jók, ha megtanulsz látni. Megtanulod látni a fényt, az árnyékot, a mintákat, a kontrasztokat, a kompozíciós elemeket. Megérted ezeket és alkalmazni is tudod. Lehet, hogy egy OKJ tanfolyamon meg fogod ismerni az első fényképezőgépek belső szerkezetét vagy hogy milyen vegyszerrel kell előhívni a képet, de lehet, hogy neked most és itt nem erre van szükséged. A Start! tanfolyamot pont ezért írtam nektek. Hogy ne kelljen sok-sok pénzt áldozni valamire, amiről még nem tudod, hogy mennyire gondolod komolyan, viszont abban segít, hogy beleszeress a fényképezésbe: )

  1. Csak drága géppel lehet jó képeket csinálni. 

Ahogy az előző pontban is, itt sem ez számít. Sok olyan “kísérlet” látott napvilágot, amikor profi fotósoknak adtak játék fényképezőgépet. Nem mondtad meg, hogy az elkészült kép a játék kamerával vagy a profi fényképezőgéppel készült-e.
egy bizonyos szinten túl persze számít, hogy az objektíved mire képes vagy hogy mennyire bírja a sötétet a kamerád (azaz nehezebb fényviszonyok között mennyire lesz szemcsés a kép). De jó képet nemcsak jó felszereléssel lehet csinálni. Rajtad fog múlni. Az egyik kedvenc mondásom: egy fényképezőgép sem képes jó képet készíteni önmagában, ahogy az írógép sem tud magától regényt írni. Sokan talán, főleg az okoseszközök korában azt várjuk el a géptől, hogy gondolkodjon helyettünk, hogy biztonságban érezzük magunkat általa, “ha én el is rontom, majd ő jobban beállítja magát”, de sokkal többet számít, hogy mi van a képen, mint hogy mivel készült. 

  1. Mindig legyen elmosódott a háttér

Egy portrénál vagy egy olyan helyzetben, amikor szeretnéd a témádat kiemelni a környezetéből, sokat emel a képen, ha szép elmosódott a háttér, mert nem vonja el semmi más a figyelmet a lényegről. Ugyanakkor feszültséget okozhat benned, ha a mobilod vagy a fényképezőgéped ezt nem tudja (alacsony rekeszérték kell hozzá, a legmenőbb objektívek 1-es értéket is tudnak, de ez többmillió forint és itt már két egymás melletti szempilla közül csak az lesz éles, amelyikre állítottad az élességet (jó, túlzok, de kb. így képzeld el. Az én leggyakrabban használt objektívemnek a legalsó rekeszértéke 4-es és már az is szép elmosott hátteret hoz megfelelő beállítások mellett.) Pedig nem kell ám mindig elmosódott háttér! Az csak egy technika a sok közül. Ha a fényképezőgéped ezt nem tudja, akkor a modelledet állítsd, ültesd egy semleges, egyszínű háttér elé vagy mozogj te úgy, hogy a háttérben ne látszódjon olyan sok minden: guggolj le, állj oldalabbra, fotózz felülről. 

  1. Akkor jó egy kép, ha soka like-olják 

Szerintem ezt már azért mind tudjuk az eszünkkel, hogy egy kép kedveléseinek a száma sok mindentől függ: mikor posztoltál, honnan, milyen eszközről, van-e link mellette, stb.. Mégis beleesünk sokszor abba a hibába, hogy főleg kezdő fotósként azt gondoljuk, ha a barátaink nem kedvelik olyan sokan, biztos nem is olyan jó kép. Pedig ez nem ezen múlik. És különben is, nem a közösségi felületeknek fotózunk, hanem magunknak, igaz? 

Hamarosan indul a Start! Online tanfolyam szülőknek, gyere, legyen a tiéd a 40 db 20%-os kupon!

[wpcdt-countdown id=”25820″]

Szeretnék kapni 20% kedvezményt!

* kötelező

7ok, amiért fotózni jó

7ok, amiért fotózni jó

  1. Mesék, történetek, megőrzés

Egyszer egy asztrológus azt mondta, hogy előző életemben bárd voltam. Figyelek, hallok, történetté rendezek és viszem a hírét, közvetítek. Pici extrával megspékelve, rímekkel vagy ebben az életemben fénnyel, színnel. 
De nemcsak a bárdok mesélnek. Mesélnek a nők a fonóban, a férfiak a tűz körül a csatában. A történetmesélés által élővé, részünkkké tesszük a múltat, tanulhatóvá, megfigyelhetővé. 
A fényképek által, ha jól használod, ha megérted azt, hogy fényképezni azért fontos, mert a soha ennyire könnyű nem volt megőrizni a jelent. Ez pedig azért fontos, mert aki most óránként 40-szer kiáltja, hogy “Anyaaa”, az kis maki egyszer fiatal felnőtt lesz. Egyszer biztosan el fog jönni a pillanat, amikor szeretné elővenni a gyerekkori fényképeket. 
Én rendszeresen nézegetem a gyerekkori fotóimat, próbálom megérteni, milyen volt akkor élni, vajon a szüleim mit éltek meg, amikor ugyanazokat a csatákat vívták a 6,5 éves Ágival, amiket én vívok a fiammal most. 
Múltkor a kedvesem gyerekkori fotóit nézegettük (nagyon romi volt, még ropogó tűz is volt hozzá a kályhában) és akkor eszméltem rá, hogy ha nem lennének fényképek, nagyon nehéz lenne megismerni a kicsi gyerek M-t. Ami pedig azért fontos, mert tudjátok, van az a mondás, hogy két ember kapcsolata nem más, mint a (gyerekkori) traumáik kapcsolódása, két kicsi belső gyerek találkozik felnőtt testben. :)
Szóval ezért fontos, hogy mi, anyukák sok-sok fotót készítsünk a gyerekeinkről, hogy a majdani barátnőik, udvarlóik, feleségeik megismerhessék őket piciként is. 

2. Jelenlét

Nem tudjátok elképzelni, a Start! tanfolyam írásakor mennyiszer írtam le ezt a szót. Mert nem tudom eléggé hangsúlyozni: a fényképezés- szerintem – akkor válhat értékessé, akkor válik többé, mint egy vaktában elkattintott pillanat, ha tudod, hogy miért szeretnél fényképezni. Ahhoz pedig szükséged van arra, hogy abban a helyzetben jelen legyél. Hogy megállj. Megállj figyelni és csak lenni. Utána veheted csak elő a fényképezőgépet és mesélheted el, hogy ez neked miért fontos. 

3. Keresd a fényt

Másfél éve írok egy cikket arról, hogy a fényképezés szabályai miként érvényesek az életben is. Nem véletlenül nem született még meg az írás, egy kis filozófiai értekezés lesz a végére (nem), de nagyon fontos. Hogy ahogy az életben is a fényt keressük, arra megyünk, amerre látjuk az utat, amerre meg van világítva az irány. Vagy amikor felvillan egy ötlet (szoktuk is mondani a villanykörte-párhuzamot). És hogy milyen szép is a magyar nyelv, mennyi mondásban, szófordulatban van ez benne.
A fotóban pedig fény nélkül végképp nincs semmit. Azt kell keresned, ami a legfényesebb, ami a legvilágosabb, ami a legegyértelműbb. Minden más csak sejtetés, kimondatlan.

4. Az izgalom

Volt már veled olyan, hogy sétáltál az utcán és megláttad a tökéletes fényt? Amikor elkezd szaporábban verni a szíved, amikor érzed, hogy itt most valami különleges történik. Vagy amikor egy különösen szép, érdekes helyzetben fényképezel és otthon nézegeted a képeket, talán nem is emlékeztél rá, és majd eláll a szavad, olyan jó fotókat készítettél. Vagy amikor meglátod először papíron nyomtatva a fotóidat. Ha ilyen élményeid még nem voltak, akkor gyere a tanfolyamra, biztosan be fog szippantani. :) 

5. Tanulni jó 

Igen, a gyerekek mellett, otthoni teendők, munka mellett nem mindig olyan vicces. De amikor olyat tanulsz, ami felvillanyoz, ami nem túl nehéz ahhoz, hogy belehalj picit, aminek nincs olyan nagy tétje, mint egy phd képzésnek, akkor igazán felvillanyozó, örömteli lehet. És amikor azt hiszed, csak az idődet rabolja, egy idő után észre fogod venni, hogy több energiát tud adni, mint amennyit azt gondolnád, hogy elvesz. 
Erőt ad, amikor észreveszed, hogy egyre jobb vagy benne. 
Visz tovább az úton, lelkesít, hogy egy új készség vagy tudás elsajátításával az agyad olyan részeit mozgatod meg, ami lehet, hogy régen használtál utoljára. Ez pedig kihat minden egyébre is: lehet, hogy türelmesebb leszel, jobban emlékszel a bevásárlólistára, új ötleteid lesznek a karanténkonyhában, kreatívabb játékokat találsz ki a gyerekek lefoglalására. 

6. A közösség

A MOMents365 fotóprojektemkor mind arról beszéltünk (-tek), hogy milyen fontosak is a női közösségek. De nem sokat értettem még akkor abból. Milyen közösség, kinek jó, hiszen ugyanúgy egyedül vagyok. Aztán jöttek a jógatáborok, akkor kezdtem sejteni, de igazán egy hónappal ezelőtt értettem meg, hogy mit jelent egy közösség tagjának lenni. Egy kurzuson veszek részt (ld. előző pont:)), minden hétfő este a Zoomon találkozunk. 50-60 ember közösen megnéz egy videót, majd 6-7 fős csoportokban beszélgetünk róla. Az elmúlt két hét elég sok kihívást adott, nagyon kimerített a sok akadály, amin át kellett verekednem magamat. És ott ültünk heten a számítógépeink előtt, 7 ember, akik személyesen sosem találkoztak és csak foszlányokat ismerünk a másikból. És megkérdezte az egyikük, hogy “Ági, látom, nem vagy jól, elmondod, hogy miben imádkozhatunk érted?” Ekkor értettem meg, mit jelent a közösség. Tagja lenni egy csapatnak, ahol elfogadnak, akárki is vagy. Mert a részük vagy, mert ott vagy, mert te is abba az irányba mész, amerre ők, mert figyelnek rád és figyelsz rájuk. 
A fényképezés is lehet egy ilyen összekovácsoló erő, egy médium, ami összekapcsol minket szülőket, nagyszülőket a gyerekeken és a fényképeken keresztül. (Gyere a fotós Facebook-csoportunkba, ha nyitott vagy erre.)

7. Az út a lényeg, nem a cél 

Az a fontos, amikor tanulsz fényképezni, sok elrontott fotód lesz, de lesz egy pillanat, amikor megérted, mit nem csináltál jól. Az a fontos, amikor úgy mentek el a gyerekekkel “fotós sétára”, hogy megtanítod nekik, mit jelent igazán látni, nemcsak nézni, megmutatod nekik elejtett mondatokból, hogyan lehet jelen lenni. 
Megtanulják a dédi gyerekkori képeit nézegetve, hogy mit lehet tanulni a múltból. Hogy van más világ is, mint amit most ismerünk. Hogy a nagyszüleink is küzdöttek, ők nem vírussal, hanem háborúkkal, ők nem bezárva voltak, hanem el kellett hagyniuk az otthonaikat, a kincseiket, a biztonságot. A gyerekek is – persze az életkoruknak megfelelően – megérthetik, milyen értékes tudás ismerni a múltunkat és tanulni belőle, hogy a jelenünket jobban csinálhassuk.

Örülnék, ha elmondanád, szerinted miért jó fotózni. Ha tanulnád, gyere a Start! tanfolyamra, mindjárt indulunk! 

Fotós játékok otthonra,gyerekeknek

Fotós játékok otthonra,gyerekeknek

Ez a cikk egy (minimum) háromrészes sorozat első állomása. Most, hogy a gyerekeknek nincs ovi, suli, mi anyukák próbálunk mindent megtenni, hogy lekössük őket, lehetőleg hasznos dolgokkal, már amikor tudjuk.

Szerencsére ez a karantén-helyzet sok olyan felületet keltett életre, ahol online kaphatunk segítséget a jó kis tevékenységekhez, így ebbe a sorba illeszteném én is ezen cikkeket: az első részben egyszerű, de nagyszerű fotós játékokat szedtem össze, amikkel talán egy kis önálló időtöltésre is rávehetjük a gyerekeket. A játékok elsősorban nagyobb ovis kortól kisiskolás korig lehetnek érdekesek, de ti ismeritek a gyerekeket, van közte olyan, amit még felnőttként is szívesen játszunk :)

A második részben arról írok, hogy hogyan taníthatsz meg pár alapvető dolgot a fotózásról a gyerekeknek, akkor is, ha azt gondolod, hogy semmit nem értesz hozzá. (Szeretnél? Van egy szuper kis ingyenes anyagom ehhez, itt töltheted le. A második része éppen most készül, érdemes beszerezni mindkettőt!)

A harmadik rész pedig a már igazán elhivatott kis fotósok szüleinek lesz érdekes: összegyűjtöttem pár kamerát, amit bátran a gyerekek kezébe lehet adni.

Mielőtt belevágtok a fotós játékokba, pár hasznos gondolat bevezetőül. 

1. Inspiráld őket!
Beszélgessetek a fényképezésről (persze a gyerekek életkorának megfelelő mélységben, de ezt nyilván nem kell mondanom). Hogy miért fontos, miért fényképezünk. Vegyétek elő esetleg a ti gyerekkori képeiteket, sőt, akár a nagyik fiatalkori képeit. Beszéljétek meg, hogy miért olyan rettenetesen fontos, hogy megvannak ezek a képek. Mit mesélnek? Mi jut eszetekbe róla? Ezáltal eljuthattok oda, hogy ha ők maguk fényképeznek, mire figyeljenek. Persze először “ész nélkül” fognak kattintgatni, csak a kattintás élménye miatt, de ahogy foglalkoztok a témával rendszeresen, egyre több mindent fognak észrevenni, máshogy fogják látni majd nagyobb korukban azt, hogy mit és miért érdemes megőrizni. A te tudatosságod rájuk is hatással lesz.

Mutasd meg nekik (újra) a kedvenc mobilos képeidet, esetleg mesélhetsz arról, miért fényképezted le az adott helyzetet. 

Nagyobb gyerekekkel nézegethetitek híres fotósok híres képeit az ő érdeklődési területein, beszélgethettek erről is. 

2. Lássatok másként!
Ha valamikor, hát most van lehetőség arra, hogy ha kimerészkedünk az utcára, megtanuljuk értékelni a fák szépségeit, a levegő simogatását, a madarak táncát! A napi “egészségügyi” sétátok alkalmával figyeljétek a világot ilyen szemmel. Most aztán végre nem kell sietni oviba, suliba, haza leckét írni, most van idő megállni minden kavicsnál és minden kerítésnél. 

3. Mindegy, milyen kamerát adsz a kezébe
Ez lehet egy régi kiszuperált mobil, a te első zsebfényképezőgéped is. De pár nap múlva érkezik a cikk, amiben összeszedtem pár gyerekeknek való fényképezőgépet, ha úgy látod, hogy nagy az érdeklődés a fotózás iránt! 

4. Tartsd a fényképezőgépet és a mobilt is stabilan!
Ezt neked is mondom, a gyerekeknek pedig pláne. Tanítsd meg neki, hogyan tartsa az eszközt úgy, hogy a kis ujjacskája ne lógjon bele és mégis stabilan tudja megfogni. Egyrészt hogy ne essen ki a kezéből, másrészt hogy ne rázza el a képet. 
Mivel a gyerekek 100-ból 99 esetben úgy exponálnak (nyomják meg a gombot), hogy tiszta erőből nekiveselkednek, ezzel az exponálás pillanatában olyan 3 cm-t mozdítanak a kamerán (mivel a családi fotózásokon a nagyobbacskák rendszeresen készítenek a szülőkről képeket, nem kis izommunkával jár minden alkalommal ellentartanom a gépet, szóval tudom, miről beszélek :), ezért különösen fontos, hogy megérezzék, hogy mennyire kell megnyomni a gombot. Ezt egészen egyszerűen a figyelmének az erre irányításával tudod megmutatni neki. 
Jó trükk, ha nekidőlnek valaminek, a falnak, fának, asztalnak, de a gépet is letehetietek valamire, hogy egészen stabil legyen.

5. Most nem számít a “filmkocka” mennyisége!
Míg pár évtizede minden képkockát meg kellett gondolnunk, most megvan az a szabadságunk, hogy akármennyi képet készíthetünk. Mégis azt mondom: beszéljétek át a gyerekekkel, hogy nincs értelme 400 képet készíteni egy témáról, hanem előtte gondolja át, mit szeretne látni és azt megoldani  ha nem is egy, de korlátozott számú képből. Ezzel tudod megtanítani neki a figyelme vezetését, a tudatosságot, a jelenlétet. Lehet, hogy elsőre nem fog menni, de biztos vagyok benne, hogy minél többet beszéltek erről, akár csak egy rövid említés erejéig, annál jobban fog ráérezni az ízére és az élményszerű nyomkodás át fog váltani tényleges megörökítésbe (persze amennyire az életkorának megfelelően erre már alkalmas a kis elméje, figyelme.)
Ezt a tudatosságot segítheted úgy is, ha átnézitek a képeket, vagy minden negyvenedik képkocka után megálltok és megbeszélitek, hogy melyik képen mi volt a jó vagy a rossz (pl. belógott az ujja vagy túlságosan elmozdította a gépet, miközben a gombot nyomta. 
De fontos, hogy csak időnként és finoman vezesd a figyelmét, hogy ne váljon kényszerű tanulássá, maradjon meg élménynek a fotózás.

6. Próbáljatok ki különböző szögeket: fotózzatok hasalva, az ágyról, oldalról, felülről, stb. 

7. Pozitív kritika
Ha beszélgettek a képekről, amiket készített, óvakodj attól, hogy “Ügyes vagy!”, “Klassz kép!”, inkább próbáld így: “Ügyes vagy, hogy figyeltél arra, hogy éles legyen a kép”, “Tetszik, hogy kipróbáltál különféle helyzeteket a fotózáshoz”.

8. Nagyobb gyerekek már szerkeszthetik is a képeket maguk, szuper ingyenes és gyerekbarát programok vannak erre.

9. Nyomtass!
A jobban sikerült képeket ki is nyomtathatjátok és készülhet belőle egy házi készítésű album/scrapbook, stb.!


És most következzenek a játékok! 

1. KINCSKERESÉS

Állíts össze egy listát a környezetetekben található tárgyakról, dolgokról. Ezt megteheted úgy is, hogy te magad lefotózod és kinyomtatod őket, felragaszthatod egy lapra vagy egy füzetbe. De le is rajzolhatod vagy kereshetsz a neten képeket a “kincsekről”, így nehezebb lesz beazonosítania. Olvasni tudó gyerekeknek persze már adhatsz írott listát is. 

Mi kerüljön a listára? Az egészen egyszerű dolgoktól a nehezebbekig: pl. a kertetek egy fájának a részlete (figyelnie kell, melyik fa, be kell azonosítania, jó kis játék lehet nekik!), az erkély kerítése, de lehet egyszerűen egy kedvenc játéka, egy könyv, amit meg kell keresnie, stb. Készítettem egy letölthető, nyomtatható listát a kisebbeknek, használjátok bátran!

2. SZÍNEK, FORMÁK, BETŰK 

Hasonló a kincskereséshez, csak éppen itt meghatározott színű vagy formájú tárgyakat, elemeket, dolgokat kell lefényképeznie. Nagyobbak, most olvasni, írni tanulók az abc betűivel kezdődő tárgyakat fotózhatnak le. Később ezt kinyomtathatjátok és ráírhatjátok az adott betűt, hogy jobban rögzüljön. 

3. SZELFI

Szerintem a gyerekek kedvence lesz, legalábbis az én fiam egy hatalmas szelfi-bajnok, hosszasan képes bohóckodni a kamerába. 

Ha szeretnéd, hogy értelme is legyen, adhatsz feladatokat: érzelmek megjelenítése (mutassa meg, milyen, amikor mérges, szomorú, unatkozik, nem tetszik neki az ebéd, álmos, stb.). Fényképezze le magát a kedvenc játékaival. A tesóval. Fényképezze le magát, mintha ő lenne anya/apa, stb. Életkornak megfelelő helyzeteket találhattok ki. 

Közös családi szelfiket is készíthettek: lehet komoly, grimaszolós, beöltözős, nyomtassatok maszkokat, bajszokat papírból és tegyétek az arcotok elé, stb. Ehhez a gépet egy stabil helyre tegyétek és időzítővel máris készülhetnek a fotók. Vannak olyan appok a mobilra, ami meghatározott időközönként exponál: beállíthatod, hogy például minden harmadik másodpercben készítsen egy képet, összesen 15-ször. Ilyen app pl. a Photo Timer+. 

4. TITKOS RÉSZLETEK

Kérd meg, hogy vonuljon el és fényképezzen le 3-5 “valamit”, egy-egy tárgy pici részletét. Utána nektek, szülőknek kell kitalálni, hogy miről készítette a képet. 

Meg is fordíthatod: fotózz te részleteket és neki kell kitalálnia, mi lehet az!

5. FOTÓZZON VÉGIG EGY NAPOT!

Ezt inkább már nagyobbacskákkal ajánlom: a napotok minden tevékenységéről készítsen egy-egy fotót. Meg is beszélhetitek, hogy ő a reggelből például mit szeretne megörökíteni, ami kifejezi számára a hangulatot? Egy szelfi az ágyban? A tesó kócos haja? Anya kócos haját? (bár persze senki nem kel fel kócosan, mind befésült hajjal ébredünk, ugye, anyuk? :) A kakaós bögrét? Ahogy apa borotválkozik? Később lehet a tanulásról, játékról, a sétáról, ebéd, vacsora, stb. 

Ha ehhez több alkalommal is van kedve, egyre kifinomultabban fogja észrevenni az eseményeket, később készülhet is belőle egy mini fotóalbum/scrapbook, de össze is vághattok egy egyszerű kis videót belőle. 

6. ELLENTÉTEK

Ha az oviban éppen most tanulják az ellentéteket, jó kiegészítője lehet, ha keres a környezetetekben ellentétes dolgokat és azokat fotózza le: hideg-meleg, kicsi-nagy, világos-sötét, stb. 

7. EGY TÉMA – TÖBB NAP

Ha van erkélyetek, álljatok ki minden nap ugyanabban az időben és fényképezzétek le, amit láttok. Ha összegyűlt kellő mennyiségű kép, egy kis mini videót tudtok összeállítani belőle.

8. MINTÁK, SZÍNEK

Jó tudatosság, figyelem-gyakorlat, keressetek ismétlődéseket, mintákat. A kerítés? Az erkély korlátja? A lépcsősor? Gyűjtsetek össze minél többet! 
Haladó gyakorlat

Ha van otthon homok (vagy ennek híján liszt), öntsétek ki egy tálba és rajzoljanak bele mintákat, majd fényképezzétek le úgy, hogy a fókusz a mintán legyen, zoomoljatok bele annyira, hogy a homok kitöltse a képet teljes egészében, azaz ne látszódjon a tál, az asztal. 

Ezt megtehetitek színezett borotvahabbal, kavicsokkal, színezett rizzsel, stb. Szuper színes képek kerülhetnek így a falra.

9. STOP MOTION

Inkább nagyobbaknak önálló fotózásra, kisebbekkel egy közös játék lehet. 

Mire lesz szükség hozzá? 

  • Fényképezőgép vagy mobil  stabil helyen: állványon vagy asztalon. 
  • Egy téma, egy ötlet
  • Ehhez tárgyak
  • Videószerkesztő program (sok ingyenes van, pl. iMovie, Moviemaker)

Találjatok ki egy jelenetet, egy témát, például a tálba vándorló ételek, ha nehezen megy a rendrakás, akkor a kupis szoba tárgyai a helyükre vándorolnak, legó/dínó, stb. figurák játszanak egymással. 
Legyen egy nyitójelenet, rendezd el a tárgyakat, majd fényképezd le. Anélkül, hogy a fényképezőgépet elmozdítanád, a tárgyakon változtass picit, a méretüktől függően pár mm-t (legók) vagy cm-t (magától rendrakó szoba). A tárgyakat úgy mozgasd, mintha vándorolának egyik helyről a másikra, és készítsd így is egy fényképet. Ezt csináld végig addig, amíg a játékok a helyükre nem vándorolnak vagy a dinófigurák le nem játszották a harcot maguk között. :) 
Ha megvagy (jó sok képkocka lesz!), akkor a videószerkesztővel összevághatod és kész is! 

Egy nagyon régi, 2017-es stop motion videó rólam, de azóta is nagyon mókásnak találom, bár már más a logóm, a többi majdnem ugyanaz :)

10. SZEREPJÁTÉK

Ha volt már családi fotózásotok és emlékeznek rá a gyerekek, legyenek most ők a fotós  néni, bácsi, pózoltassanak benneteket, készítsenek rólatok fotókat! 


Ha tetszettek a játékok, nagyon örülnék, ha küldenétek az “eredményről” fotókat, nagy öröm lenne, ha mások is látnák, hogy milyen szuper ügyesek vagytok!

A következőkben pedig érkezik a többi része a sorozatnak, melyben segítek a gyerekeknek, hogy közelebb kerüljenek a fotózáshoz!

Szeretnéd, ha ehhez hasonló jó kis tippeket, türkköket küldenék neked egyenesen a postaládába? Iratkozz fel a hírlevélre itt!

Hogyan kezdj ismerkedni a fotózással?

Hogyan kezdj ismerkedni a fotózással?

Gyerekfotózás Budapest

Szeretsz fényképezni, napjában akár többször is előveszed a mobilod, az is lehet, hogy lapul otthon egy kamera, de valahogy sosem jutsz vele előbbre.
A szemed előtt lebegnek a szebbnél szebb képek, de egyszerűen nem tudod elérni, hogy a te képeid is olyanok legyenek.
Aztán gondolod, az interneten ma már végtelen számú lehetőség áll a rendelkezésedre, hogy megtanulj fotózni. Ingyenes és fizetős tanfolyamok, blogok ezrei. Elkezdesz belemélyedni, és egyszer csak azt érzed, hogy többet nem értesz most, mint amennyit az elején értettél.
Iso, rekesz, zársebesség? Az meg micsoda? Fókusztávolság, mélységélesség? Te jó ég, még a szavak hallatán is összezavarodsz, nemhogy ha belemélyednél, hogy melyik mire való.

Pontosan tudom, mert ahogy elkezdtem nektek írni a tanfolyamot, alaposan körülnéztem a külföldi és a magyar szakirodalomban, úgy téve, mintha én is a fotózásban kezdő anyuka lennék. Azt láttam, hogy néhány tanfolyam vagy blog túlságosan mélyre megy (ezt főleg a magyar szakcikkeknél láttam), vagy (főleg a külföldiekben) semmitmondó az egész vagy éppenséggel egyszerre akar túl sokat és túl keveset mondani.

A legtöbb kurzus vagy blogger a kövtkező tanulási sorrendet fogja javasolni:

  • Tanuld meg a kamerádat használni – igen, igen, bizonyos szintig fontos, legalább, hogy az exponáló gombot tanuld meg, hogy hol van, de hiába olvasod el, hogy mire való az expozíció kompenzáció, ha azt sem tudod, az mi a csuda. Továbbá amíg nem tudod, hogy mit szeretnél elérni a képekkel, addig nem tudod, milyen beállítást keress. Azt javaslom, hogy kezdj el ismerkedni a kameráddal, párhuzamosan a tanulással.
  • Tanuld meg az alapokat. Tudd, mi az az expozíciós szentháromság, a fehéregyensúly és a társai. – Ez nagyon fontos, ha a FOTÓZÁS maga érdekel. Az én anyagaimban ezt csak a második szintű tanfolyamon fogom tanítani nektek, ugyanis ahhoz, hogy a családodról jó képeket készíts, először a látásmódodat szeretném picit alakítani. Közben úgyis beleszeretsz majd a fotózásba, mert meglátod, milyen csoda pillanatokat tudsz visszaadni pontosan úgy, ahogy te, ti éreztétek magatokat akkor.
  • Tanuld meg a kompozíciós szabályokat. – No, ez tényleg fontos, a személyes kedvenc témám, ugyanis olyan egyszerű és olyan sokat változtat a képen, ha tudod ezeket alkalmazni, ezért ezt én is belevettem a Start! tanfolyamba is.

Az én tanfolyamaim összeállításakor egy szempontot vettem figyelembe: a Start! tanfolyamnál csak arra fókuszálunk, hogy személelet váltsunk, hogy megtanulj látni, legyen a kezedben akármilyen kamera, a haladó tanfolyamon beszélünk csak a fenti “fura” szakkifejezésekről.
Így egy teljesen egyedi összeállítású anyag született, kifejezetten rátok szabva, sok-sok gyakorlati leckével.

Amíg viszont elkészülnek a tanfolyamok, nézzük csak, hogyan kezdheted, mire figyelj!

1. Készülj fel, gondold át, állj meg, legyél jelen

Nem tagadom, lehet úgy is fotózni, ahogy a kedves keleti turistacsoportoknál látjuk, hogy gyakorlatilag nem néznek fel a gépből, csak azon keresztül néznek és látnak és kattintanak. Meg lehet szerencséd is, hogy éppen jókor, jó helyen, jó szögből kattintottál. De mi lenne, ha nem bíznád a véletlenre és minden képed átgondolt lenne?
A filmes gépek idején ez a téma fel sem merülhetett volna, hiszen minden képkockának komoly ára volt. Ha ezt a szemléletet veszed át, ha elképzelnéd, hogy most erre a témára vagy helyzetre összesen 24 vagy 36 képkockád van, hogyan fényképeznél? Mikor kattintanál és mit? Próbáld ki ezt a játékot egyszer, meg fogod látni,hogy hatalmas változást fog adni abban, hogy mennyire tudatosan és átgondoltan nyomod meg a gombot.

2. Értsd meg a fényt!

Tanulmányozd, figyeld, kísérletezz vele. Ahhoz, hogy ebben egyre ügyesebb legyél, nem kell manuális módban használnod a kamerádat, mindegy, milyen objektíved van. Ez egészen másról szól. Itt tanulsz meg látni, jól figyelni.
Fény nélkül nem tudsz fotózni (ezzel úgy sejtem, nem mondok újat), olyan ez, mint a festőnek a festék vagy a szobrásznak az agyag. És ahhoz, hogy a képeid jobbak legyenek, meg kell ismerned a természetét, azt, hogy az iránya, a típusa, a jellege hogyan befolyásolja egy kép hangulatát, hogyan tudsz vele mesélni.

Meg kell barátkoznod a fénnyel, mert olyan nincs, hogy “rosszak” a fények. Igen, vannak szerencsésebb helyzetek és olyanok (például a tűző nap), amivel nehezebb dolgozni. És mivel én a kezdetektől úgy dolgoztam a fénnyel, hogy elfogadtam, amilyen és amennyi adatott és ebből hoztam ki a legjobbat, így tőlem is ezt a szemléletet fogod átvenni. Ugyanis vannak fotósok, akik inkább a technikai tökéletességre törekednek, ezért minden alkalommal minden eshetőségre felkészülnek mesterséges fényekkel és fényterelőkkel. Ez nagyon klassz, de a véleményem szerint megakasztja, nehézkessé teszi a mi területünkön (azaz a gyerekek és a családok fotózásánál) azt a természetességet és jelenlétet, hogyan az ADOTT helyzetben jelen tudunk lenni.

A másik nagyon fontos dolog, hogy lehet akármilyen klassz a háttér vagy megkomponált egy helyzet, ha a fényeket nem jól használod, a fotód élettelen, lapos vagy semmitmondó lesz. Ezért vettem ezt legelőre, ezért javaslom, hogy akár tőlem tanulsz, akár más forrásokból, ezzel kezdj!

Könnyebb dolgod lesz a fény tanulmányozásakor, ha bent, a lakásotokban kezded el figyelgetni. Erről írtam az ingyenes kalauzban és a Start! tanfolyamon is sokat fogunk beszélni róla. Ugyanis zárt térben egy fokkal kontrollálhatóbb és kiszámíthatóbb lesz a fény játéka, mint szabadtéren.

3. Kezd egy egyszerű kompozícióval

A kompozíciós szabályok a szívem csücske, erről nagyon sokat fogok és tudok beszélni nektek. Számtalan szabály van, amiket ha jól használsz, őrületesen sokat fog dobni a képeiden. Ismerkedj meg ezekkel, próbáld ki őket például úgy, hogy egy-egy hétig csak egyféle kompozíciós szabályt próbálgatsz.
A legegyszerűbb szabály a harmadolás szabálya, amikor 9 fekvő téglalapra osztod a (fekvő formátumú) képedet és az egyik függőleges vonal mentén helyezed el a kis modelled. Figyelj arra, hogy az alanyod mindig “befelé” nézzen a képen, azaz ha a bal oldali metszésvonalra komponálod a kisfiad vagy a kislányod, akkor jobbra nézzen és fordítva.

4. Gyakorolj!

Tudom, hogy lehet, hogy évek óta nem aludtál 4 óránál többet egyszerre. Tudom, hogy az otthonotok élhetővé tétele egy soha véget nem érő háború. Tudom, hogy a legutolsó dolog, amire vágysz, hogy a fotókon gondolkodj.
De tudod mit? Lehet, hogy amikor levegőzni mentek a babáddal vagy a játszótéren kuktáskodsz a homoksütik készítése közben, éppen megláthatsz egy szép pillanatot. Kipróbálhatod a tanultakat. És egy idő után már észre sem fogod venni, hogy ez a fajta látásmód beépült, már nem gondolkodsz rajta, hanem egészen egyszerűen automatikusan így fogsz fényképezni.
A másik előnye, hogy ha sokat gyakorolsz, az is automatikussá válik, hogy nem képet szeretnéd jól elkészíteni, hanem a pillanatot megörökíteni. Mert megláttál benne valami örökös értéket, egy fontos emlékké vált. Így jobban jelen tudsz majd lenni abban a pillanatban is, miközben meg is örökíted egy olyan fényképen, ami tényleg visszaadja annak a pillanatnak a szépségét.

Szeretnéd már most elkezdeni?

  1. >> Olvasd el az ingyenes kalauzomat itt <<
  2. Olvasd el itt, mi mindent fogsz az online tanfolyamon megtanulni, majd
  3. Iratkozz fel a Start! tanfolyam értesítőjére, hogy szólhassak, amikor elkészült és az elsők között, early bird áron tudd elérni.

Innentől hogyan tovább?
5. Tanuld meg a technikai alapokat, különösen, ha van egy fényképezőgéped.
6. Tanuld ki a fény és a kompozíció minden szépségét.
7. Keress kreatív kihívásokat, feladatokat magadnak!
8. Szegd meg a szabályokat!
9. Keress csoportokat, közösségeket!
10. Az első sikerek után ne akarj ebből rögtön pénzt csinálni.

Hogyan épülnek fel a Love The Moment tanfolyamok?

Start! Online fotótanfolyam szülőknek

  1. Általános gondolatok: tudatosság, jelenlét. Hogyan láss másként? Hogyan készülj fel lélekben és hogyan készítsd fel az otthonod és a kis modelljeid? Helyszín- és ruhaválasztás, a körülmények megteremtése.
  2. Technikai alapok: a fény és a kompozíció. Mit tegyél, ha sötét a lakásotok vagy tűző napon “kell” fotóznod? Perspektíva, alapvető kompozíciós szabályok. Hogyan lesz minden képed éles? Mit tegyél, ha egy izgő-mozgó csemetéd van, mint az én fiam is?
  3. Családi események, az életünk szakaszai: hogyan fotózd az újszülött kisbabád, a nagyobb sulisokat? Hogyan fotózz nyaralás alatt, karácsonykor. Kedvenc fotótémáim évszakokra és életszakaszokra bontva.
  4. Képszerkesztési alapok
  5. Nyomtatás, a képek megőrzése, rendszerezése.

A tanfolyam persze ennél sokkal több mindenről szól majd, itt most csak a legfontosabbakat említettem. Jelenleg 60 fejezetnél tartok (ööö, igen, átgondoltam, túl sok mindent szeretnék megmutatni nektek), de azért valószínűleg nem sokkollak benneteket ekkora anyaggal, illetve ezek egy része csak rövidke, pár mondatos gondolat lesz, de az biztos, hogy tuti jó lesz.

“Haladó” tanfolyam (oké, oké, ígérem, átnevezem majd). Az alábbi felsorolt témák bővülni fognak, de láthatod, hogy itt megyünk bele mélyebben a fenti témákba, kiegészítve olyan szépségekkel, amikkel már egészen izgalmas módokon fogsz tudni fotózni.

  1. Kamerák kezdő fotósoknak, lencsék
  2. A helyes expozíció, a rekesz, a zársebesség és az ISO megértése. Fotózás manuális módban, amikor mindent te állítasz. Teljes kontroll, óó igen! (controll freak-ek, irányításmániások, mint én is voltam zsenge lánykoromban, eljött a mi időnk!)
  3. Fénytan 2. Fotózás ellenfényben például, a fény mélyebb megértése. Fehéregyensúly.
  4. Haladó kompozíciók és a szabályok megszegése
  5. Mitől jó egy fénykép? Képelemzés
  6. Színterápia a fényképeken
  7. Történetmesélés
  8. Haladó szerkesztési tudnivalók

És még sok-sok minden más!

Mobilos fényképezés – Minitanfolyam

Egy gyors, rövid, nagyon kedvező árú kis anyag, kifejezetten a mobilos fényképezésre fókuszálva, várhatóan ősszel érkezik.

Az Üzleti Kurzus

Talán többen kéritek tőlem, mint a másik két anyagot, heti szinten kapok erre vonatkozó kérdéseket, kéréseket.
Szeretném elmondani MOST is, és még sokszor el fogom, hogy az, hogy szép képeket tudsz készíteni, sőt, elvégezted talán a ketteske szintű tanfolyamomat is, tudsz már manuális módban fényképezni, még édeskevés ahhoz, hogy működő vállalkozásod legyen. Sőt, ha őstehetség vagy, az még kevesebb.
Egy (fotós) vállalkozást indítani és működtetni ugyanis rengeteg elhivatottságot és számos olyan képességet igényel, amire sokan nem is gondolnak. Tudtad-e például, hogy mi fotósok a munkaidőnknek kb. a 10%-ban fotózunk (vagy annyi sem), talán 20% retusálás, utómunka, a többi 70-80% üzletvitel. Tudod kell honapot szerkeszteni legalább alap szinten (vagy legyen sok pénzed, hogy valaki megcsinálja neked), iszonyú alázatosnak és türelmesnek kell lenned, mert NAGYON sok időt fogsz ügyfélszolgálatosként tölteni, ami hiába vannak olyan jófej családjaid, mint nekem, akkor is rengeteg feladattal jár. No és a marketing. Ha az nem megy, vagy utálod, akkor vagy nagyon meg kell tanulod, vagy legyen anyagi kereted rá, hogy kiszervezd. Ott van még a könyvelés, az állandó jelenlét a szociális felületeken. Állandóan tanulnod kell az új trendeket a fotózásban és a marketingben. Nekem az a szerencsém, hogy legalább annyira megszállott vagyok, ha nem jobban, ezen a területen, mint a szakmámbam. Rettenetesen szórkakoztat a marketing, állandóan új ötleteim vannak, és azt hiszem, a vállalkozói létet sejtszinten hordozom, családi örökség. Tudnod kell, hogy alapvetően kétféle embertípus létezik és nincs átjárás vagy az jár némi szenvedéssel: a vállalkozó típus és az alkalmazotti. Teljesen rendben van, ha te olyan típus vagy, aki szereti, ha megmondják, hogy mit csináljon, szeret feladatokat elvégezni és csapatban dolgozni. De szembe kell nézned ezzel, mert ha te ilyen típus vagy, akármennyire is szeretsz fotózni, nagyon nehéz lesz a vállalkozásodat működtetni.

Ez az anyagom már csak 2021-ben érkezik, de hogy miről mesélek majd, az hamarabb megvolt, mint a fotós része, szóval alig várom, hogy elkezdjem összeállítani nektek.

A legtutibb tipp, ha a lakásban fotóznál

A legtutibb tipp, ha a lakásban fotóznál

Oké, oké, értem, hóban fotózni nagy kaland (leszámítva, hogy nagyon hideg tud lenni), sőt, a játszótér is remek helyszín lehetne, ha nem kéne a gyerek után futkoni és nem lennének ezren minden alkalommal, akiket nem szeretnél feltétlenül a képen látni. Így anyukaként, főleg az őszi-téli időszakban mégis a legtöbbent bent fotóznánk.

A lakásban fotózni viszont elég trükkös. Ahány otthon, annyi fény,  ahány napszak, annyit megoldandó helyzet. Ráadásul szerintem legtöbbünknél nincs mindig patika-tisztaság (ha nálad az van, kérlek, oszd meg velem, hogy csinálod), és a gyerekek sem a legmenőbb zara melegítőben feszítenek egy átlagos délutánon (ha nálad mégis, ismét kérlek: írd meg, hogy csinálod! :))

De mégis arra bíztatlak: fotózz bátran otthon is. Mert ott történik az élet, az otthontok a térképe, a díszlete annak, akik vagytok, ahogy éltek.

Íme három egyszerű tipp, ha belevágsz: 

  1. Pakolj el. Igen, tudom, hogy épp az előbb mondtam, hogy a legtöbbünknél nincs élére állítva minden otthon, hiszen ott ÉLÜNK, és nem is kell az egész lakást tisztára suvickolni. Keresd meg a legjobb fényviszonyokat otthon (nem tudod, hogyan? Olvasd el a rövid kis útmutatómat itt) és pakolj el azon a részen. Elég, ha elteszed a vasalnivalókat, a ruhaszárító állványt, kicsit elpakolod a játékokat. Csak akkora helyen pakolj el most, ahol éppen fotózni szeretnél. Apró, már-már butácska ötlet, de hidd el, megéri.
  2. Mozdulj! Kísérletezz azzal, hogy a legtutitbb fényviszonyok között legózó, olvasgató gyerekedről (tudom, tudom, bilibe lóg a kezem) többféle szemszögből fotózol. Próbáld ki madárperspektívából, felülről. Hasalj le mellé. Fókuszálj a részletekre. Nézd meg, milyen a háta mögül fotózni, lehet, szuper sziluettes képet kapsz.
  3. És a Number One: azt a fényt használd, ami éppen van. Én a mai napig fotós édesapám idegeire megyek azzal, hogy azt vallom: azzal dolgozunk, amink van. Ő még egy olyan iskolán nőt fel, amit vakuk, fényterelők, kellékek uralnak. Én pedig a kezdetektől azt vallom, mert szerintem gyerekeket, családokat, főleg mindig más és más körülmények között nem lehet úgy, ha meg akarod változtatni, azt ami éppen adott. Csak úgy lehet boldogulni és stresszmentesen fotózni, ha abban látom meg a lehetőséget, ami éppen van.
    Keresd meg otthon a kedvenc ablakod, próbálj ott fotózni. Ültesd a csemetét szemben vagy 45 fokban az ablak elé és kísérletezz, játssz! Tartsd észben, hogy nem biztos, hogy ott lesz a legjobb fény a fotók szempontjából, ahol a legtöbb fény jön be. Próáld ki egy másik ablaknál, egy másik helyiségben is, nézd meg, melyik lett a kedvenced.

+1. Ne stresszelj. Ha ma nem jött össze, sebaj, majd holnap. Ez az egész egy játék és nem feladat. Pár alkalom után már jobban fog menni, már tudni fogd, melyik napszakban, melyik ablaknál lehet a legjobban fotózósat játszani.

Miért nem adom át a nyers képeket SOHA?

Miért nem adom át a nyers képeket SOHA?

Mostanában több olyan kérés is érkezett, melyben a leendő ügyfél a nyers képekről érdeklődik: megkaphatja-e őket, az összeset, retusálatlanul, egészben?

A válaszom erre mindig és nagyon határozottan: NEM!
Ugyanakkor fontosnak tartom azt is, hogy megértsétek, miért nem adom át ezeket a képeket és szégyen-nem-szégyen, de hogy miért esik rosszul, amikor ezt kéritek (ti persze, akik olvassátok, soha nem kérnétek ilyesmit, tudom.. :)))

Fontos, hogy azt is értsd, hogy nem azért nem adom át ezeket, mert irigy vagyok és meg akarlak fosztani benneteket a legjobb képektől vagy mert lusta vagyok ahhoz, hogy feltöltögessem vagy csak a hatalmamat akarnám fitogtatni, hogy egyszerűen mondhatok nemet is.
Nem, sokkal többről van itt szó.

Nyers kép vs. nyers kép

A nyers kép a pucolatlan répa a konyhádban, a nyers hús az étterem hűtőjében, a gerenda, amit az asztalos megvesz.
Rengeteg további eszköz, tapasztalat, tudás, gyakorlat és kreativitás kell utána még ahhoz, hogy abból a nyersanyagból egy étel, egy tárgy vagy egy prezentálásra alkalmas fotó legyen.

Ahogy szerkesztem a képeket, lényeges eleme a munkámnak. Fontos az is, ahogy amikor veletek vagyok, tudom, hogyan nyerjem meg magamnak a piciket, hogyan teremtsek olyan hangulatot, amiben szuper képek születhetnek. Tudom, hova kell állni (khm, az én esetemben vetődni, hasalni, feküdni :)), tudom, hogy a rendelkezésünkre álló fényből mit tudok kihozni és hogyan tudok azzal varázslatot teremteni. Tudom, mikor kell kattintani, már egy fél mozdulatodból látom, hogy mi fog következni és emelem is fel a gépet az arcom elé. (Múltkor ez olyankor is megtörtént velem, amikor nem is fotóztam, nem is volt nálam a gép, de már lefutott a pavlovi reflex, hogy most kell majd kattintani, de rájöttem, hogy ez most nem az a helyzet:)

Tudjátok, hogy nem retusálom agyon a képeket, nem simítom viaszszerűre az arcotokat, nem szedek ki minden létező kósza hajszálat és anyajegyet.
Én manuális beállításokkal fotózom, ami azt jelenti, hogy mindent én kontrollálok: az adott helyzetnek megfelelően állítom be a fényképezőgépet, igen, ha kell, akár minden kattintás előtt (helló szaladgáló felhők vagy árnyékból napra és napról árnyékba szaladgáló kicsik :))
Ez azt jelenti, hogy utólag bizony néha szükség van arra, hogy javítsak a kép világosságán, sötétségén aszerint, hogy mit szeretnénk kifejezni azzal a képpel. Szükség van arra, hogy korrigáljam a kép dőlését vagy egyéb titkos elemekkel kiemeljem a kép azon részeit, amit elmesélni szeretnék nektek.

Amikor mellettem döntötök, akkor már ezzel együtt választotok engem, hiszen jópár éve kialakult egy stílus, ami rám jellemző, ami adódik abból, hogy mit jelenítek meg a képen, mikor kattintok és hogy hogyan jelenítem ezt meg nektek. Ez az utómunka és ez az, amit “megvesztek” velem együtt.

A válogatás

Szépíthetem akármennyire is, nem minden kép sikerül jól. Sem nekem, sem a szakma nagyjainak. Nem, nekik sem.
Ez egy természetes velejárója a folyamatnak, mert lehet, hogy nem jól álítottam be a gép értékeit, túl gyorsan szaladt a négyévesed vagy valaki éppen lehunyta a szemét vagy egy kutya vagy egy bácsi beszaladt a gépbe. (True story)
Ha minden ilyen képet átadnék nektek, elég nagy tiszteletlenség lenne felétek, az időtök felé, az olyan lenne, mintha a munka rám eső részét rátok akarnám testálni.
Többezer munkaórát töltöttem már azzal, hogy képek ezreit néztem végig, többezer döntés van mögöttem, ami alapján eldöntöm két hasonlóan jó képről, hogy melyik a jobb.

Ezért választotok engem, ezért bízhattok bennem, mert tudni ezt, hogy melyik a jó kép, a munkám jelentős és nagyon fontos része.
Sőt, elárulok egy szakmai titkot: majdnem annyi idő leválogatni egy teljes képanyagból a jókat, mint maga a fotózás…
Ráaádul bolond lennék olyan képeket átadni nektek, ami nem túl előnyös vagy szakmailag nem megfelelő, hiszen az a célom, hogy a kapott képeket szeressétek és újra és újra engem válasszatok az évek során.

Viszont nektek még így is van választási lehetőségetek, hiszen egy átlagos családi fotózáson sokszor 100-120 képet kaptok, amiből aztán ti döntitek el, melyek a kedvenceitek.
Sajnos hallottam olyan kollégáról, aki a csomagjában kínál 15-25 képet, és ténylegesen ennyit ad át az ügyfélnek, választási lehetőség nélkül.
Ilyen esetben tényleg megértem a frusztráltságotokat, mert joggal marad bennetek kétely, hogy tényleg ezek-e a legjobb képek.

Éppen ezért alakítottam ki ezt a kettős szűrőt: az összes képből én átadom nektek válogatásra a legjobbakat, amiből ti kiválasztjátok a kedvenceiteket (vagy az összeset, ha mindegyik tetszik.)

Minőség vs. mennyiség

Ha szeretnéd, megkaphatod az összes képet digitálisan és akár nyomtatva is. De az elmúlt 5 év és többszáz család fotózása után tudom, hogy nem lesz ennyire szükséged. Úgyis csak 15-20 képet fogsz elővenni, úgyis csak ezeket töltöd fel a közösségi oldalakra vagy a családi blogra/albumba.

A döntés joga így is a tied és örömmel adom át nektek akár az egész RETUSÁLT sorozatot.
Remélem, ezek alapján már jobban értitek, miért NEMmel válaszolok a nyers képek átadására.