Oldal kiválasztása
Miért fontosak a fényképek?

Miért fontosak a fényképek?

Most, hogy pár nap múlva startol a Start! tanfolyam, sokat gondolkodtam írás közben, hogy miért is fontosak a fényképek. Igen, tudom, fura, hogy miért most és miért így, mikor majdnem 6 éve ez a főállásom, ebben nőttem fel. Az út valahogy adott volt, ahogy nektek is sokatoknak.

“Mert mindig is ez érdekelt.”, “Mert szeretnék a gyerekeimről sok jó fotót.” – írjátok.

De nem szeretnék megállni itt, menjünk még mélyebbre: miért? Miért fontosak a fényképek? Miért akarjuk annyira nagyon megőrizni a jelent a jövő számára? Mi ez a kényszer, hogy mindig kattintsunk, akármi történik?

Összeszedtem pár gondolatot, de kíváncsi lennék arra is, nektek miért fontos.

  1. Családi örökség, a múlt megőrzése
  2. Megosztás, közösség
  3. Komplex nyelv
  4. Jelenlét
  5. Nem bírál
  6. Öröm
  1. Családi örökség, a múlt megőrzése

Elég általános válasz a kérdésre, miszerint egy égő házból mit mentenél ki: a fényképeket vagy a számítógépet, amin a fényképek vannak. Mert érezzük a zsigereinkben, hogy ami már elmúlt egyszer, azt nem hozhatjuk vissza másként, csak a fényképek által. A te dédidet lehet, már nem ismerhette a kisfiad vagy kislányod, de micsoda asszony volt talán! Milyen szép és milyen jó asszony volt! Vagy mit tanulhatunk tőle? Mit tanulhatunk az ő életükből?
Csakis a fényképek által maradnak sok-sok évvel a távozásuk után is a családjaink része. (Ha még nem láttátok, nézzétek meg a Coco c. Pixar filmet, olyan szépen ábrázolja ezt a gondolatot (is)).

A fényképek a felmenőinkről, a mi gyerekkorunkról, a gyerekeinkről mind-mind egy nagy kirakós részei, mely darabkákból összeáll a családunk nagy tablója, mely nagyon fontos, jelentős része lehet a mi és a gyerekeink személyiségének is.

2. Megosztás, közösség

Sokat bíráljuk, szidjuk a közösségi felületeket, mert mindenki mindent is posztol ész nélkül vagy csak mert büszke valamire, ami lehet, hogy csak neki fontos, de mégis a szükségét érezzük néha, hogy az örömünket másokkal is megosszuk. Kitesszük a képeinket, a jelenünket a közösségi oldalakra, mert azt reméljük, így örökké megőrizhetjük, ha megosztjuk másokkal, akkor valahogy a világ részévé tehetjük. Így akarjuk jelentősebbé tenni talán.
A távol élő barátaink, rokonaink pedig hogyan máshogy látnák felnőni a gyerekeinket? Hogyan csodálkozhatnánk rá a távol élő, iskolai legjobb barátnőnk ügyes kisfiára, ki sakkversenyt nyert? Hogyan örülhetnénk vele máshogy, ha nem lennének a fényképek, amik által láthatjuk a csoda szülinapi tortát, amit sütött vagy éppen mi más által nevethetnénk magunkon egy-egy félresikerült konyhai kaland után?

3. Komplex nyelv, terápia

A fényképek segítenek, amikor már nincsenek szavak: mert nem találod vagy nem akarod szavakkal kimondani. Segít, ha nem érted, nem tudod megfogalmazni, de egy kép által más dimenzióba helyezheted. Megállhatsz és a fotón keresztül lehetőséged van hosszabban, jobban átgondolni, mit látsz, mit érzel.
Nem kell ismerni hozzá a fénykép készítőjének az anyanyelvét, nem kell elmenni hozzá a világ túlfelére.

4. Jelenlét

A Start! tanfolyamban sokat beszélek erről: talán semmi más nem alkalmas annyira az adott pillanatot átélni, mint a fényképezés. Amikor a szemed elé emeled a kamerád, megszűnik a világ, a gondok, a szorongás, egy dolog marad csak: a helyzet, amiben vagy, a pillanat, a percek, a szituáció, amit megőriznél.
Azzal, hogy megfigyelsz, megőrzöl, egyre több és több dolog válik érdekessé, kialakul a szokásod, hogy észrevedd a világ szép és érdekes dolgait. Mi más lehetne ennél fontosabb dolog, mint hogy lásd a szépet és érezd, hogy nekünk itt a földön most jó?

Szeretnél erről többet olvasni? Gyere, olvasd el, mit tanulhatsz a szükőknek szóló Start! Online fotóstanfolyamon!

5. Nem bírál

A fényképezés egy olyan hobbi, ami nem bírál, bármikor elkezdheted, nem kell hozzá előképzettség, kézügyesség, kreativitás. És mégis: lehet, hogy pont ezáltal fedezel fel magadban olyan képességeket, amiről eddig nem is tudtál.
Ahogy tanulsz fényképezni, új képességekre tehetsz szert, ami nemcsak az adott témádra hat, de más életterületen is lehet, hogy jobban fogsz “teljesíteni”.

6. Öröm

Fényképezni öröm. Meglátni a szépet, mindig több és új szépet keresni a világban. Megőrizni egy örömteli pillanatot. Később visszanézni, szerkeszteni a képeket öröm. Öröm nézni a dédik fényképeit, öröm nézni, ahogy a kicsit felismerik a képeken a nagyit vagy az imádott nagynénit.

Öröm benne a tanulás, öröm, hogy egy jól sikerült fotó a falakra kitéve is minden nap boldogsággal, értékkel tölti meg a mindennapjainkat, segít arra irányítani a figyelmet, ami igazán fontos: a család, az összetartozás, a szeretet és a mindennapi kis csodák.

Neked miért fontosak a fényképek? Megírod?


7ok, amiért fotózni jó

7ok, amiért fotózni jó

  1. Mesék, történetek, megőrzés

Egyszer egy asztrológus azt mondta, hogy előző életemben bárd voltam. Figyelek, hallok, történetté rendezek és viszem a hírét, közvetítek. Pici extrával megspékelve, rímekkel vagy ebben az életemben fénnyel, színnel. 
De nemcsak a bárdok mesélnek. Mesélnek a nők a fonóban, a férfiak a tűz körül a csatában. A történetmesélés által élővé, részünkkké tesszük a múltat, tanulhatóvá, megfigyelhetővé. 
A fényképek által, ha jól használod, ha megérted azt, hogy fényképezni azért fontos, mert a soha ennyire könnyű nem volt megőrizni a jelent. Ez pedig azért fontos, mert aki most óránként 40-szer kiáltja, hogy “Anyaaa”, az kis maki egyszer fiatal felnőtt lesz. Egyszer biztosan el fog jönni a pillanat, amikor szeretné elővenni a gyerekkori fényképeket. 
Én rendszeresen nézegetem a gyerekkori fotóimat, próbálom megérteni, milyen volt akkor élni, vajon a szüleim mit éltek meg, amikor ugyanazokat a csatákat vívták a 6,5 éves Ágival, amiket én vívok a fiammal most. 
Múltkor a kedvesem gyerekkori fotóit nézegettük (nagyon romi volt, még ropogó tűz is volt hozzá a kályhában) és akkor eszméltem rá, hogy ha nem lennének fényképek, nagyon nehéz lenne megismerni a kicsi gyerek M-t. Ami pedig azért fontos, mert tudjátok, van az a mondás, hogy két ember kapcsolata nem más, mint a (gyerekkori) traumáik kapcsolódása, két kicsi belső gyerek találkozik felnőtt testben. :)
Szóval ezért fontos, hogy mi, anyukák sok-sok fotót készítsünk a gyerekeinkről, hogy a majdani barátnőik, udvarlóik, feleségeik megismerhessék őket piciként is. 

2. Jelenlét

Nem tudjátok elképzelni, a Start! tanfolyam írásakor mennyiszer írtam le ezt a szót. Mert nem tudom eléggé hangsúlyozni: a fényképezés- szerintem – akkor válhat értékessé, akkor válik többé, mint egy vaktában elkattintott pillanat, ha tudod, hogy miért szeretnél fényképezni. Ahhoz pedig szükséged van arra, hogy abban a helyzetben jelen legyél. Hogy megállj. Megállj figyelni és csak lenni. Utána veheted csak elő a fényképezőgépet és mesélheted el, hogy ez neked miért fontos. 

3. Keresd a fényt

Másfél éve írok egy cikket arról, hogy a fényképezés szabályai miként érvényesek az életben is. Nem véletlenül nem született még meg az írás, egy kis filozófiai értekezés lesz a végére (nem), de nagyon fontos. Hogy ahogy az életben is a fényt keressük, arra megyünk, amerre látjuk az utat, amerre meg van világítva az irány. Vagy amikor felvillan egy ötlet (szoktuk is mondani a villanykörte-párhuzamot). És hogy milyen szép is a magyar nyelv, mennyi mondásban, szófordulatban van ez benne.
A fotóban pedig fény nélkül végképp nincs semmit. Azt kell keresned, ami a legfényesebb, ami a legvilágosabb, ami a legegyértelműbb. Minden más csak sejtetés, kimondatlan.

4. Az izgalom

Volt már veled olyan, hogy sétáltál az utcán és megláttad a tökéletes fényt? Amikor elkezd szaporábban verni a szíved, amikor érzed, hogy itt most valami különleges történik. Vagy amikor egy különösen szép, érdekes helyzetben fényképezel és otthon nézegeted a képeket, talán nem is emlékeztél rá, és majd eláll a szavad, olyan jó fotókat készítettél. Vagy amikor meglátod először papíron nyomtatva a fotóidat. Ha ilyen élményeid még nem voltak, akkor gyere a tanfolyamra, biztosan be fog szippantani. :) 

5. Tanulni jó 

Igen, a gyerekek mellett, otthoni teendők, munka mellett nem mindig olyan vicces. De amikor olyat tanulsz, ami felvillanyoz, ami nem túl nehéz ahhoz, hogy belehalj picit, aminek nincs olyan nagy tétje, mint egy phd képzésnek, akkor igazán felvillanyozó, örömteli lehet. És amikor azt hiszed, csak az idődet rabolja, egy idő után észre fogod venni, hogy több energiát tud adni, mint amennyit azt gondolnád, hogy elvesz. 
Erőt ad, amikor észreveszed, hogy egyre jobb vagy benne. 
Visz tovább az úton, lelkesít, hogy egy új készség vagy tudás elsajátításával az agyad olyan részeit mozgatod meg, ami lehet, hogy régen használtál utoljára. Ez pedig kihat minden egyébre is: lehet, hogy türelmesebb leszel, jobban emlékszel a bevásárlólistára, új ötleteid lesznek a karanténkonyhában, kreatívabb játékokat találsz ki a gyerekek lefoglalására. 

6. A közösség

A MOMents365 fotóprojektemkor mind arról beszéltünk (-tek), hogy milyen fontosak is a női közösségek. De nem sokat értettem még akkor abból. Milyen közösség, kinek jó, hiszen ugyanúgy egyedül vagyok. Aztán jöttek a jógatáborok, akkor kezdtem sejteni, de igazán egy hónappal ezelőtt értettem meg, hogy mit jelent egy közösség tagjának lenni. Egy kurzuson veszek részt (ld. előző pont:)), minden hétfő este a Zoomon találkozunk. 50-60 ember közösen megnéz egy videót, majd 6-7 fős csoportokban beszélgetünk róla. Az elmúlt két hét elég sok kihívást adott, nagyon kimerített a sok akadály, amin át kellett verekednem magamat. És ott ültünk heten a számítógépeink előtt, 7 ember, akik személyesen sosem találkoztak és csak foszlányokat ismerünk a másikból. És megkérdezte az egyikük, hogy “Ági, látom, nem vagy jól, elmondod, hogy miben imádkozhatunk érted?” Ekkor értettem meg, mit jelent a közösség. Tagja lenni egy csapatnak, ahol elfogadnak, akárki is vagy. Mert a részük vagy, mert ott vagy, mert te is abba az irányba mész, amerre ők, mert figyelnek rád és figyelsz rájuk. 
A fényképezés is lehet egy ilyen összekovácsoló erő, egy médium, ami összekapcsol minket szülőket, nagyszülőket a gyerekeken és a fényképeken keresztül. (Gyere a fotós Facebook-csoportunkba, ha nyitott vagy erre.)

7. Az út a lényeg, nem a cél 

Az a fontos, amikor tanulsz fényképezni, sok elrontott fotód lesz, de lesz egy pillanat, amikor megérted, mit nem csináltál jól. Az a fontos, amikor úgy mentek el a gyerekekkel “fotós sétára”, hogy megtanítod nekik, mit jelent igazán látni, nemcsak nézni, megmutatod nekik elejtett mondatokból, hogyan lehet jelen lenni. 
Megtanulják a dédi gyerekkori képeit nézegetve, hogy mit lehet tanulni a múltból. Hogy van más világ is, mint amit most ismerünk. Hogy a nagyszüleink is küzdöttek, ők nem vírussal, hanem háborúkkal, ők nem bezárva voltak, hanem el kellett hagyniuk az otthonaikat, a kincseiket, a biztonságot. A gyerekek is – persze az életkoruknak megfelelően – megérthetik, milyen értékes tudás ismerni a múltunkat és tanulni belőle, hogy a jelenünket jobban csinálhassuk.

Örülnék, ha elmondanád, szerinted miért jó fotózni. Ha tanulnád, gyere a Start! tanfolyamra, mindjárt indulunk! 

A szabálytalanság varázsa

A szabálytalanság varázsa

Szeretem ezt a fotót. A képből ki- és berohanó srácokkal, a szépséges anyukával, a napsütéssel, az élettel. Szeretem, hogy tökéletlen. Szeretem, hogy szabálytalan. Szeretem, hogy bátor, szeretem így láttatni a gyerekeket. Olyannak, amilyenek ők: szertelenek, huncutok, összeterelhetetlenek.

Te, aki engem hívsz fotózni, talán pont ugyanezt szeretnéd. Bátran meg mered mutatni a gyerekek vagy az otthonotok igazi arcát. Az életet keresed a képeken (és a mindennapokban), és nem a steril tökéletességet. Ha ezt látod, ha ezt érzed, ha úgy érzed, hogy ez hív téged, akkor jól tudunk együttműködni.

Egy hónap híján 3 éve lesz, hogy először “hivatalos” családi fotózást rendeztünk. Micsoda kaland volt, micsoda izgalom, ahogy kerestem a helyem – szó szerint és átvitt értelemben is. Micsoda izgalmas tanulás a mai napig is! Egy valami állandó az első perctől kezdve: az igazi megmutatásának a vágya. Ezt csinálom a családi fotózásokon, ezt a portréknál vagy legújabban azon a néhány esküvőn, ahol megtiszteltek azzal a bizalommal, hogy ezt a megismételhetetlen napot én örökítsem meg.

És ez a megingathatatlan önazonosság, ami kísér ezen az úton, csupa csoda szerencsét hoz. Olyan családokat, akikkel folytatódik a beszélgetés a fotózás után is, akikkel barátság vagy közös munka alakul. Olyan megbízások találnak meg és olyan lehetőségek, amik az esetek többségében könnyedén működnek, kikövezett, ragyogó úton haladunk.

Akár mit csinálsz az életedben, akármennyi utad van most vagy lesz még: azt kívánom neked, hogy minden áldott nap azt érezd, hogy a helyeden vagy. Igen, akkor is, amikor egy nap alatt négy munkát mondanak le, igen, akkor is, amikor a hivatalok “megtréfálnak”, akkor is, amikor valami nem úgy sikerül és csalódást okozol másnak vagy magadnak. Engedd ezt meg, engedd meg látni, hogy ezek is mennyit tanítanak.

Engedd meg magadnak,  hogy fáradt légy, hogy hisztizz, hogy azt érezd, nem vagy elég jó. Mindenhonnan azt hallod: sulykold magadba, hogy márpedig elég jó anya, feleség, munkaerő, apa, férj, barát vagy. És mi van akkor, ha ma/tegnap/holnap éppen nem ezt akarod érezni? Legyél ma lusta vagy haszontalan anya, majd holnap jobb lesz. Majd holnap meg fogod látni, hogy igenis jó anya vagy.

Engedd meg a szabálytalanságot, a tökéletlenséget, engedd meg, hogy ideges légy, engedd meg a tv-t ma, tegnap és holnap úgysem teszed.

Engedd meg az életet, a képből kiszaladó kicsiket, azt, hogy amikor majd együtt fotózunk, nem megy minden simán (de, minden pont olyan simán fog menni, ahogy éppen az adott nap hozza). Engedd, hogy nyűgösek legyenek egy kicsit, hidd el, többszáz ügyfél után tudom, hogy ha belőlünk elmúlik az akarás, amikor már minden mindegy, na akkor lesz pont jó. Neked is, nekik is.

Benne vagy?

KÉRDEZZ A SZABAD ŐSZI IDŐPONTOKRÓL MOST vagy NÉZEGESS MÉG KÉPEKET

Családi fotózás Budapest

 

Babafotózás otthon – a kóklerekről és nem kóklerekről

Belefutottam egy beszélgetésbe az otthoni babafotózásról egy fórumon és nagyon elszomorodtam. Igaz, 3 éves már a beszélgetés és remélem, hogy ez idő alatt már változott a piac, de néhány ott olvasott gondolat nem hagy nyugodni.

A babafotózás (vagy nagyobbacska gyerekkel vagy családi fotózás), különösen a ti otthonotokban egy nagyon érzékeny, intim, bizalmi feladat. Mert beengedtek minket életetek egy különös, varázslatos szakaszába. Mert beengedtek minket az otthonotokba. Mert ha már egyszer felkértek egy fotóst, főleg egy pár napos-hetes baba fotózására, és rossz élmény lesz, utána már sokat változik az a kis picur, hogy gyorsan keressetek egy másik fotóst, a pénzről nem is beszélve.

Hallani olyat, hogy a kedves “kollégák” valahonnan megszerzik a családok címét, becsengetnek és erőszakos ajánlatokat tesznek, míg végül, csak hogy elmenjen vagy nyugton maradjon, elfogadják a családok a lehetőséget. Persze, jó üzlet, igazi kánaán egy ilyen lista a babafotósok számára, de tudjátok mit? Inkább felkopik az állam, minthogy ilyen módon szerezzek új üzletet. Azt hiszem, ezt az ügyfélszerzési módszert és annak visszataszító módját nem is kell részleteznem.

Aztán odamegy a fotós, a babára nem mosolyog, siet, kapkod. Mindenkinek lehet rossz napja, egy fotósnak is, és lehet jó képeket csinálni kedvesség nélkül vagy úgy, hogy nem alakítunk ki semmilyen kapcsolatot a családdal. De azt gondolom, ebben a műfajban és különösen, ha otthon történik a fotózás, elengedhetetlen, hogy meglegyen az a “kémia” a fotós és a család között. Hogy beszélgessünk, hogy megismerkedjünk. Hogy meséljetek. Egy bugyolált, kosárba csomagolt babafotózásnál nagyjából mindegy, a baba alszik, a szülők nincsenek a képen, ennyi. De amikor azt szeretnénk megörökíteni, amilyenek ti vagytok, az őszinte mosolyokat, a nagy puszikat, amikor összenyomódik az arc, ahhoz elengedhetetlen, hogy a fotós szimpatikus legyen a számotokra.

Siet, kapkod? Naivan azt gondolnám, ha valaki babafotózást otthoni környezetben vállal, pontosan tudja, hogy picur babáknál kell számolni egy szopizással, egy tisztába tevéssel, altatással, nagyobb gyerkőcöknél azzal, amíg összemelegszünk egymással.

Családi fotózás, babafotózás Családi fotózás, babafotózás

Sokan felháborítónak tartják, hogy előleget kér a fotós. Na ez már olyan téma, amit a magunk védelmében nem tartok gonoszságnak. Egy fotózás, piaci átlagárat nézve sem egy liter tej ára, teljes joggal kérnek el néhányan előleget, hiszen a kiszállás, a fotózás ideje és munkája, a képek kezelése már megtörtént. Sokan olyan konstrukcióval dolgoznak, hogy van egy alapdíj, mely a kiszállás és a fotózás árát tartalmazza, utána a képeket darabáron vásárolhatod meg. Nálam is volt egy ilyen időszak, amikor így kínáltam a szolgáltatásaimat, de hamar rájöttem, hogy bár elsőre egyszerűbbnek tűnik, az ügyfeleim és magam számára is bonyolultabb. Persze ha úgy kér előleget a fotós, hogy eleve ezzel az erőszakos módszerre kopogtatott be és kierőszakolta a fotózást, akkor ne adjatok semmiképpen előleget! Hallottam olyat is, hogy 3 évre előre lehetett csak megvenni a csomagot (tehát egyben az újszülött fotózást, egyéves és kétéves fotózást és az összes karácsony) és erre kellett volna előre fizetni…

Az a fránya vaku… Azt írja ebben a beszélgetésben egy anyuka, hogy a kislánya fél a vakutól,  az ügynök (!) állította, hogy nem fog vakuzni, majd mikor a kislány szemébe vakuzott, még ő volt felháborodva, hogy vaku nélkül nem lehet fotózni. Na, akkor nézzük sorban. Ember nincs a földön, aki szeretné, ha a szemébe vakuznak. Főleg pici gyerekek. Teljesen normális. Ha ügynöknek hívjuk a fotóst, már régen rossz, de teljesen érthető, hogy az anyuka miért így említette az illetőt. Aztán. Fotózni lehet vaku nélkül. Valószínűleg a kedves fotós/ügynök az adott helyzetre értette, főleg télen vagy egy olyan tájolású lakásban valóban szükséges lehet a vaku használata. De ez is a szakma kellő ismerete kellene hogy legyen, hogy hogyan kell ügyesen és okosan úgy vakuzni, hogy egyrészt ne zavarja a résztvevőket, másrészt úgy világítani, hogy a képeken ezt észre sem venni.

“Eleve a nő nem volt valami gyerekbarát…” Öööö, lehet, hogy pályát tévesztett a kedves fotós?! Igen, sokan úgy látják, könnyű szakma. Veszünk valamilyen nagyobb gépet, elmegyünk egy 2 napos tanfolyamra, kattogtatunk, elkérünk egy zsák pénzt és boldogan élnünk, míg …. míg rá nem jövünk, hogy egyáltalán nem könnyű szakma. Folyamatos tanulást, önképzést, figyelmet igényel. ALÁZATOT. Tiszteletet. Az emberekkel való bánásmód finomságait. Hosszú, hosszú munkaórákat a számítógép előtt. Éjjel, hajnalban, MINDEN NAP. Hétvégi munkát, ami a családi időből vesz el. Esküvőknél sokszor 24 órás helytállást. A felszerelés gondos összeválogatását. Nagyon komoly tanulást a képszerkesztő programok használatáról. Szeretetet, igényességet, hogy hogyan adod át a képeidet. Türelmet. Pontosságot. Megbízhatóságot. Empátiát. Ja, igen, lehet enélkül is. …

“Azt mondta, egy hónap múlva jön és hozza a képeket.” Írja tovább a kommentelő, hogy szerinte az lett volna a normális, hogy ott helyben beteszi a memóriakártyát a laptopba és akkor lehet választani. Na, ezzel most vitatkozni fogok, de csak azért, mert én nem így csinálom. Van fotós, aki így, és szerintem ez is rendjén van. Én sosem adok át nyers képeket, még megtekintésre sem. Nem azért, mert szégyellnivalóan rosszak a nyers képeim (aki kéri, bármikor szívesen megmutatom). Hanem mert szerintem az is egyfajta tisztelet a családok felé, hogy a képekkel sokat foglalkozom, mielőtt megmutatom nektek. Igen, van, hogy leretusálok, elkészítek 60 képet és végül a 15 képes csomagra esik a választás. Igen, ez nekem 45 kép “felesleges” retusálását jelenti. Ez benne van a pakliban, én ezt vállalom, én így csinálom most, mert így látom jónak. Szerintem sokkal jobb élmény így látni, készen először a képeket, mint mondjuk egy ferde képet vagy jónéhány szöszt a kanapén, háttrében. Egy kép elkészítése a gomb lenyomásakor korántsem ér véget. Akkor még csak félúton vagyunk, a képek leválogatása, gondos utómunkázása ugyanúgy hozzátartozik a végső termékhez. (És itt hangsúlyoznám, hogy az utómunkázás alatt nem azt értem, hogy agyonretusálom és köze nem lesz az eredeti képhez, de bizonyos figyelmet, munkát minden kép igényel!)

Az árban nincs benne a kiszállási díj, az plusz tétel, olvasta volna el a kedves anyuka az apróbetűt, mondja a fotósunk. Hogy van kiszállási díj, teljesen jogos (ld. feljebb.) Hogy ezt nem mondja előre, az viszont emberileg és üzletileg is egyes, köszönjük, leülhet.

Ti hallottatok ilyen rémtörténeteket? Kommentben jöhetnek! (Bár remélem, senki nem ír, mert az azt jelentené, hogy szerencsére ma már nem találkozni ilyen kétes módszerekkel.)

Hamarosan jön egy következő rész arról, hogy a babafotózás otthon vagy műteremben jobb-e, ha történik.

Tippek az ünnepek megörökítéséhez

A cikk eredetileg az Anyánaklenni.hu weboldalon jelent meg.

Ebben a három részes sorozatban nem fogunk megtanítani fotózni. Nem fogjuk elmagyarázni, mit jelent az ISO és  a zársebesség. De Szabó Ági fotográfus segítségével egy olyan térképet adunk a kezedbe, amivel a magad által, otthon, akár mobillal készített képeid sokkal többet fognak mesélni az idei ünnepekről. Elmesélik majd a hagyományaitokat, a maszatos kezeket, a hóesést, a csillogó szemeket, ahogy a gyerkőceid meglátták a karácsonyfát.

A sorozat első részében egy izgalmas kalandra hívunk: arra az adventre, készülődésre, ami nekünk, anyukáknak is jár! A második részben még karácsony előtt adok pár tippet, hogyan tudod a legjobban megörökíteni a karácsonyi ünnepeket, anélkül, hogy a vaku tönkretenné a varázst (jó, itt lesz egy kis technikai útmutató is.) A záró részben pedig egy házi feladatot adunk nektek: mi legyen azzal a sok fényképpel, amit idén készítettünk. Mert tudod, azt mondják: bármilyen is az a fotó, a legszebb nyomtatott formájában!

1. rész: A mi adventünk

Mert az rendben van, hogy családilag és gyerekileg mindenki el van látva izgalmas adventi naptárral, legyen az csokiból, bolti vagy kézzel készült, egészséges finomságokkal vagy élményekkel megtöltve. De mit kapunk mi, anyukák? Kézzel nem fogható, elillanó, csak a szívünkben megőrizhető ajándékot: a gyerekek mosolyát, az izgatott várakozásukat. A lelkesedést, ahogy segítenek sütni, ahogy a nagyobbak maguk készítik vagy csomagolják az ajándékokat.

Szabó Ági kollázs

Mit szólnál, ha idén ezt a rengeteg élményt és örömet megőriznénk az utókornak?

„A kihívásom számotokra és a magam számára is: december 1-től minden nap készíts egy fotót! ” – lelkesít minket és minden anyukát Szabó Ági.

A gyerekekről, a tevékenységekről, akár egy közös reggeliről vagy a lecsúszó zoknijaikról! A lényeg, hogy a figyelmed álljon rá azokra az apróságokra, amik a mindennapi boldogságot jelentik nekik, neked. Amire szeretnél emlékezni. Mindegy, milyen minőségű képek lesznek, mert neked az lesz a legszebb!

Adok egy listát, nálunk nagyrészt ezek a meglepetések lesznek az adventi naptárban. Kedvetek vagy a programjaitok szerint válogassatok belőle vagy írjátok meg e-mailben, nálatok milyen élmények, izgalmak voltak, vannak, lesznek! És persze várjuk a fotókat is! – kezdi Ági.

Narancsdíszítés szegfűszeggel

Tipp: Fényképezd le a gyerekek szorgos kezét! A készülő narancsot. Ahogy koncentrálnak. Ahogy megszagolják ezt az illatos díszt. Ha olyan fényképezőgéped van, amit lehet manuális módra állítani, próbáld átállítani, hogy a rekeszérték a lehető legalacsonyabb legyen (3.5, 4, 5.6, 8, 11, stb. ilyen számokat keress! :). Ekkor fogja szépen elmosni a hátteret, így tudsz majd szép részletképeket készíteni a folyamatról. Ha nem tudod, mi ez és hogyan állítsd át, a géped használati utasításában találsz erre választ.Ha mobillal fotózol, próbálkozz a különböző programokkal, beállításokkal. Vagy egyszerűen csak kísérletezz, milyen szögből lesz a legmutatósabb ez a pár kép.

„Próbáld oldalról, az asztal síkjából, állj fel egy székre és felülnézetből, a gyerekek buksija felől (hajjjaj, igen, a jó képekhez sokat kell akrobatikázni, látnátok engem egy hosszabb, hancúrozós családi fotózás közben!” – tanácsolja Szabó Ági.

Sütisütés közösen, mézeskalács-díszítés

Tipp: Figyelj a részletekre megint! A lisztes arcocskára, a szorgos kezekre. Fényképezd le, ahogy guggolnak a sütő előtt és nézik, ahogy sülnek a sütik!

„Csináljatok maszatos szelfit! Fényképezzétek le együtt a sütiket!” – hangzik el az újabb ötlet Ágitól.

Karácsonyi mesék

Bújócskázzatok a könyvek mögött, próbáld lefényképezni, ahogy kikukucskál a könyv mögül. Itt most próbálkozz: hogyan tetszik jobban? Ha a részletekre figyelsz, vagy ha a képen a szoba nagy része is benne van?

Díszek készítése saját kezűleg

Papírból, sógyurmából, termésből, nemezeléssel, stb.

Tipp: fényképezd le a rumlit! A papírkupacot. Az ügyes kis kezét vágás közben. Tegyétek ki a díszeket, örökítsd meg ezt!

Karácsonyi színező

Tipp: komponáld bele a képbe a sok-sok színes ceruzát! Fényképezd le szemből, oldalról! Keress izgalmas nézőpontokat!

Karácsonyi mese

Ha néztek már mesét, rajzfilmet, egyik délután legyen mesedélután!

„Kucorodj melléjük a kanapéra és az ő szemmagasságukból próbáld lefényképezni őket!” – adja az újabb tippet Szabó Ági.

Menjetek el egy karácsonyi vásárba!

Tipp: guggolj le az ő magasságukig és nézd meg, fényképezd le, onnan mit látnak a világból?

Mikulás bácsi ölében

A téma magáért beszél, ugye? Igazi klasszik pózolós kép lesz, amik rólunk, sőt, talán még a mi szüleinkről is készültek. Vidd tovább ezt a hagyományt!

Kirándulás az erdőben

Tipp: levéldobálás vagy hógolyózás, angyalkázás, hideg ujjacskák, meleg tea, kipirult arcok, őszinte mosolyok.

„Figyelj! Ha szerencsénk lenne és lesz hó, figyelj arra, hogy a sok fehér felület meg tudja trükközni a kamerát, próbálkozz a különböző programokkal vagy beállításokkal!” – osztja meg tanácsait velünk Ági.

Adventi gyertyák meggyújtása

Próbáld lekapcsolni a lámpát és a gépeden vagy a telefonodon az ISO értéket a legmagasabbra állítani. Minél magasabb az érték, a kép annál szemcsésebb lesz, de szuper hangulatos képeket készíthetsz majd! Próbáld ki az éjszakai módot! Így mi történik, tetszik így? (Ehhez tedd stabil felületre a gépet!)

A lista rövidke, de talán ad ötletet, milyen képeket készíthettek idén decemberben.

Ne hagyjuk, hogy a karácsonyi nagytakarítás (hoppá, egy újabb jó fotótéma, ha a gyerekek is besegítenek), az ajándékok után rohangálás, a készülődés stressze elvegye az egész ünnep lényegét! Csillogjon a mi szemünk is, tanuljuk el a gyerekektől a karácsony varázslatát és örökítsük meg magunknak!

„Extra tipp: hagyd elől mindig a gépet, hogy bármikor, ha eszedbe jut valami, gyorsan el tudd kapni!”

 CSATLAKOZZATOK A KIHÍVÁSHOZ ezen a linken! :)

Karácsonyi fotózás

helyett.

A karácsony és a fotózás egy mondatban történő említése egy dolgot jelenthet csak: csinos műterem, berendezett helyszín, műfenyők, karácsonyi fények, csinos ruhák, meglepett babák. Akik folyton kimásznak a díszletből. A szülők meg izgulnak, hogy csak egy mosolygós kép legyen róla.

Szerintem ez nagyon klassz, mert pontosan egybevág azzal, amit én is fontosnak tartok: legyenek rólunk családi képek, ahol mindannyian együtt vagyunk, amit elteszünk emlékbe, betesszük egy albumba, falra, párás tekintettel nézegetjük hetek, hónapok múlva, büszkén osztjuk meg az aktuális családi fotókat ismerőseinkkel a Facebook-on, a nagyik is el vannak látva képekkel.

De nem biztos, hogy neked ez tetszik. Lehet, hogy természetesebb képeket szeretnél. Életszagúakat. Nem szeretnéd pózoltatni a gyerekeket. Nem szeretnél műterembe menni, azok nem ti vagytok. Akkor jön a képbe az úgynevezett lifestyle családi fotózás (ígérem, kitalálok rá szebb szót). Az őszinte. Az igazi. Amikor otthon hancúroztok, reggeliztek, kergetőztök, a kertben kertészkedtek, piacra mentek. A profi családi fotós pedig elkísér benneteket. Megfigyel. A sarokba kucorodik és belesimul az életetekbe, még ha csak 1-2 órára is. Vagy éppenséggel egy nagy közös játék kerekedik ki belőle.

családi fotózás budapest

Karácsonyi fotózás- helyett

Óriási élmény lesz, csodás képek születnek, lehet a falra is, albumba is tenni.

(Sőt, elárulok egy titkot: még a “legmegátalkodottabb” ügyfeleimnél is, akik ragaszkodnak a történetmeséléshez, az otthonhoz, a hancúrozáshoz és messzire futnak a beállított képektől, halkan mindig megsúgják, hogy “de azért a nagyiknak is csináljunk egy kanapésat, beállítottat is, jó?” :)

Egyszóval így is lehet karácsonyi fotózást. Ami igazából egy családi fotózás. Csak közel a karácsony :)

Te is szeretnél ilyet? Kérjetek a családtól ajándékutalványt egy családi fotózásra vagy ha éppen babát vár a tesód, a sógornőd, a legjobb barátnőd, ajándékozz fotózást neki! 

Később neveznél be rá? Iratkozz fel a listámra, hogy időnként küldhessek neked híreket, érdekességeket, izgalmakat, exkluzív ajánlatokat!