Mostanában több olyan kérés is érkezett, melyben a leendő ügyfél a nyers képekről érdeklődik: megkaphatja-e őket, az összeset, retusálatlanul, egészben?
A válaszom erre mindig és nagyon határozottan: NEM!
Ugyanakkor fontosnak tartom azt is, hogy megértsétek, miért nem adom át ezeket a képeket és szégyen-nem-szégyen, de hogy miért esik rosszul, amikor ezt kéritek (ti persze, akik olvassátok, soha nem kérnétek ilyesmit, tudom.. :)))
Fontos, hogy azt is értsd, hogy nem azért nem adom át ezeket, mert irigy vagyok és meg akarlak fosztani benneteket a legjobb képektől vagy mert lusta vagyok ahhoz, hogy feltöltögessem vagy csak a hatalmamat akarnám fitogtatni, hogy egyszerűen mondhatok nemet is.
Nem, sokkal többről van itt szó.
Nyers kép vs. nyers kép
A nyers kép a pucolatlan répa a konyhádban, a nyers hús az étterem hűtőjében, a gerenda, amit az asztalos megvesz.
Rengeteg további eszköz, tapasztalat, tudás, gyakorlat és kreativitás kell utána még ahhoz, hogy abból a nyersanyagból egy étel, egy tárgy vagy egy prezentálásra alkalmas fotó legyen.
Ahogy szerkesztem a képeket, lényeges eleme a munkámnak. Fontos az is, ahogy amikor veletek vagyok, tudom, hogyan nyerjem meg magamnak a piciket, hogyan teremtsek olyan hangulatot, amiben szuper képek születhetnek. Tudom, hova kell állni (khm, az én esetemben vetődni, hasalni, feküdni :)), tudom, hogy a rendelkezésünkre álló fényből mit tudok kihozni és hogyan tudok azzal varázslatot teremteni. Tudom, mikor kell kattintani, már egy fél mozdulatodból látom, hogy mi fog következni és emelem is fel a gépet az arcom elé. (Múltkor ez olyankor is megtörtént velem, amikor nem is fotóztam, nem is volt nálam a gép, de már lefutott a pavlovi reflex, hogy most kell majd kattintani, de rájöttem, hogy ez most nem az a helyzet:)
Tudjátok, hogy nem retusálom agyon a képeket, nem simítom viaszszerűre az arcotokat, nem szedek ki minden létező kósza hajszálat és anyajegyet.
Én manuális beállításokkal fotózom, ami azt jelenti, hogy mindent én kontrollálok: az adott helyzetnek megfelelően állítom be a fényképezőgépet, igen, ha kell, akár minden kattintás előtt (helló szaladgáló felhők vagy árnyékból napra és napról árnyékba szaladgáló kicsik :))
Ez azt jelenti, hogy utólag bizony néha szükség van arra, hogy javítsak a kép világosságán, sötétségén aszerint, hogy mit szeretnénk kifejezni azzal a képpel. Szükség van arra, hogy korrigáljam a kép dőlését vagy egyéb titkos elemekkel kiemeljem a kép azon részeit, amit elmesélni szeretnék nektek.
Amikor mellettem döntötök, akkor már ezzel együtt választotok engem, hiszen jópár éve kialakult egy stílus, ami rám jellemző, ami adódik abból, hogy mit jelenítek meg a képen, mikor kattintok és hogy hogyan jelenítem ezt meg nektek. Ez az utómunka és ez az, amit “megvesztek” velem együtt.
A válogatás
Szépíthetem akármennyire is, nem minden kép sikerül jól. Sem nekem, sem a szakma nagyjainak. Nem, nekik sem.
Ez egy természetes velejárója a folyamatnak, mert lehet, hogy nem jól álítottam be a gép értékeit, túl gyorsan szaladt a négyévesed vagy valaki éppen lehunyta a szemét vagy egy kutya vagy egy bácsi beszaladt a gépbe. (True story)
Ha minden ilyen képet átadnék nektek, elég nagy tiszteletlenség lenne felétek, az időtök felé, az olyan lenne, mintha a munka rám eső részét rátok akarnám testálni.
Többezer munkaórát töltöttem már azzal, hogy képek ezreit néztem végig, többezer döntés van mögöttem, ami alapján eldöntöm két hasonlóan jó képről, hogy melyik a jobb.
Ezért választotok engem, ezért bízhattok bennem, mert tudni ezt, hogy melyik a jó kép, a munkám jelentős és nagyon fontos része.
Sőt, elárulok egy szakmai titkot: majdnem annyi idő leválogatni egy teljes képanyagból a jókat, mint maga a fotózás…
Ráaádul bolond lennék olyan képeket átadni nektek, ami nem túl előnyös vagy szakmailag nem megfelelő, hiszen az a célom, hogy a kapott képeket szeressétek és újra és újra engem válasszatok az évek során.
Viszont nektek még így is van választási lehetőségetek, hiszen egy átlagos családi fotózáson sokszor 100-120 képet kaptok, amiből aztán ti döntitek el, melyek a kedvenceitek.
Sajnos hallottam olyan kollégáról, aki a csomagjában kínál 15-25 képet, és ténylegesen ennyit ad át az ügyfélnek, választási lehetőség nélkül.
Ilyen esetben tényleg megértem a frusztráltságotokat, mert joggal marad bennetek kétely, hogy tényleg ezek-e a legjobb képek.
Éppen ezért alakítottam ki ezt a kettős szűrőt: az összes képből én átadom nektek válogatásra a legjobbakat, amiből ti kiválasztjátok a kedvenceiteket (vagy az összeset, ha mindegyik tetszik.)
Minőség vs. mennyiség
Ha szeretnéd, megkaphatod az összes képet digitálisan és akár nyomtatva is. De az elmúlt 5 év és többszáz család fotózása után tudom, hogy nem lesz ennyire szükséged. Úgyis csak 15-20 képet fogsz elővenni, úgyis csak ezeket töltöd fel a közösségi oldalakra vagy a családi blogra/albumba.
A döntés joga így is a tied és örömmel adom át nektek akár az egész RETUSÁLT sorozatot.
Remélem, ezek alapján már jobban értitek, miért NEMmel válaszolok a nyers képek átadására.