Most, hogy pár nap múlva startol a Start! tanfolyam, sokat gondolkodtam írás közben, hogy miért is fontosak a fényképek. Igen, tudom, fura, hogy miért most és miért így, mikor majdnem 6 éve ez a főállásom, ebben nőttem fel. Az út valahogy adott volt, ahogy nektek is sokatoknak.
“Mert mindig is ez érdekelt.”, “Mert szeretnék a gyerekeimről sok jó fotót.” – írjátok.
De nem szeretnék megállni itt, menjünk még mélyebbre: miért? Miért fontosak a fényképek? Miért akarjuk annyira nagyon megőrizni a jelent a jövő számára? Mi ez a kényszer, hogy mindig kattintsunk, akármi történik?
Összeszedtem pár gondolatot, de kíváncsi lennék arra is, nektek miért fontos.
- Családi örökség, a múlt megőrzése
- Megosztás, közösség
- Komplex nyelv
- Jelenlét
- Nem bírál
- Öröm
- Családi örökség, a múlt megőrzése
Elég általános válasz a kérdésre, miszerint egy égő házból mit mentenél ki: a fényképeket vagy a számítógépet, amin a fényképek vannak. Mert érezzük a zsigereinkben, hogy ami már elmúlt egyszer, azt nem hozhatjuk vissza másként, csak a fényképek által. A te dédidet lehet, már nem ismerhette a kisfiad vagy kislányod, de micsoda asszony volt talán! Milyen szép és milyen jó asszony volt! Vagy mit tanulhatunk tőle? Mit tanulhatunk az ő életükből?
Csakis a fényképek által maradnak sok-sok évvel a távozásuk után is a családjaink része. (Ha még nem láttátok, nézzétek meg a Coco c. Pixar filmet, olyan szépen ábrázolja ezt a gondolatot (is)).
A fényképek a felmenőinkről, a mi gyerekkorunkról, a gyerekeinkről mind-mind egy nagy kirakós részei, mely darabkákból összeáll a családunk nagy tablója, mely nagyon fontos, jelentős része lehet a mi és a gyerekeink személyiségének is.
2. Megosztás, közösség
Sokat bíráljuk, szidjuk a közösségi felületeket, mert mindenki mindent is posztol ész nélkül vagy csak mert büszke valamire, ami lehet, hogy csak neki fontos, de mégis a szükségét érezzük néha, hogy az örömünket másokkal is megosszuk. Kitesszük a képeinket, a jelenünket a közösségi oldalakra, mert azt reméljük, így örökké megőrizhetjük, ha megosztjuk másokkal, akkor valahogy a világ részévé tehetjük. Így akarjuk jelentősebbé tenni talán.
A távol élő barátaink, rokonaink pedig hogyan máshogy látnák felnőni a gyerekeinket? Hogyan csodálkozhatnánk rá a távol élő, iskolai legjobb barátnőnk ügyes kisfiára, ki sakkversenyt nyert? Hogyan örülhetnénk vele máshogy, ha nem lennének a fényképek, amik által láthatjuk a csoda szülinapi tortát, amit sütött vagy éppen mi más által nevethetnénk magunkon egy-egy félresikerült konyhai kaland után?
3. Komplex nyelv, terápia
A fényképek segítenek, amikor már nincsenek szavak: mert nem találod vagy nem akarod szavakkal kimondani. Segít, ha nem érted, nem tudod megfogalmazni, de egy kép által más dimenzióba helyezheted. Megállhatsz és a fotón keresztül lehetőséged van hosszabban, jobban átgondolni, mit látsz, mit érzel.
Nem kell ismerni hozzá a fénykép készítőjének az anyanyelvét, nem kell elmenni hozzá a világ túlfelére.
4. Jelenlét
A Start! tanfolyamban sokat beszélek erről: talán semmi más nem alkalmas annyira az adott pillanatot átélni, mint a fényképezés. Amikor a szemed elé emeled a kamerád, megszűnik a világ, a gondok, a szorongás, egy dolog marad csak: a helyzet, amiben vagy, a pillanat, a percek, a szituáció, amit megőriznél.
Azzal, hogy megfigyelsz, megőrzöl, egyre több és több dolog válik érdekessé, kialakul a szokásod, hogy észrevedd a világ szép és érdekes dolgait. Mi más lehetne ennél fontosabb dolog, mint hogy lásd a szépet és érezd, hogy nekünk itt a földön most jó?
5. Nem bírál
A fényképezés egy olyan hobbi, ami nem bírál, bármikor elkezdheted, nem kell hozzá előképzettség, kézügyesség, kreativitás. És mégis: lehet, hogy pont ezáltal fedezel fel magadban olyan képességeket, amiről eddig nem is tudtál.
Ahogy tanulsz fényképezni, új képességekre tehetsz szert, ami nemcsak az adott témádra hat, de más életterületen is lehet, hogy jobban fogsz “teljesíteni”.
6. Öröm
Fényképezni öröm. Meglátni a szépet, mindig több és új szépet keresni a világban. Megőrizni egy örömteli pillanatot. Később visszanézni, szerkeszteni a képeket öröm. Öröm nézni a dédik fényképeit, öröm nézni, ahogy a kicsit felismerik a képeken a nagyit vagy az imádott nagynénit.
Öröm benne a tanulás, öröm, hogy egy jól sikerült fotó a falakra kitéve is minden nap boldogsággal, értékkel tölti meg a mindennapjainkat, segít arra irányítani a figyelmet, ami igazán fontos: a család, az összetartozás, a szeretet és a mindennapi kis csodák.
Neked miért fontosak a fényképek? Megírod?