Szeretem ezt a fotót. A képből ki- és berohanó srácokkal, a szépséges anyukával, a napsütéssel, az élettel. Szeretem, hogy tökéletlen. Szeretem, hogy szabálytalan. Szeretem, hogy bátor, szeretem így láttatni a gyerekeket. Olyannak, amilyenek ők: szertelenek, huncutok, összeterelhetetlenek.
Te, aki engem hívsz fotózni, talán pont ugyanezt szeretnéd. Bátran meg mered mutatni a gyerekek vagy az otthonotok igazi arcát. Az életet keresed a képeken (és a mindennapokban), és nem a steril tökéletességet. Ha ezt látod, ha ezt érzed, ha úgy érzed, hogy ez hív téged, akkor jól tudunk együttműködni.
Egy hónap híján 3 éve lesz, hogy először “hivatalos” családi fotózást rendeztünk. Micsoda kaland volt, micsoda izgalom, ahogy kerestem a helyem – szó szerint és átvitt értelemben is. Micsoda izgalmas tanulás a mai napig is! Egy valami állandó az első perctől kezdve: az igazi megmutatásának a vágya. Ezt csinálom a családi fotózásokon, ezt a portréknál vagy legújabban azon a néhány esküvőn, ahol megtiszteltek azzal a bizalommal, hogy ezt a megismételhetetlen napot én örökítsem meg.
És ez a megingathatatlan önazonosság, ami kísér ezen az úton, csupa csoda szerencsét hoz. Olyan családokat, akikkel folytatódik a beszélgetés a fotózás után is, akikkel barátság vagy közös munka alakul. Olyan megbízások találnak meg és olyan lehetőségek, amik az esetek többségében könnyedén működnek, kikövezett, ragyogó úton haladunk.
Akár mit csinálsz az életedben, akármennyi utad van most vagy lesz még: azt kívánom neked, hogy minden áldott nap azt érezd, hogy a helyeden vagy. Igen, akkor is, amikor egy nap alatt négy munkát mondanak le, igen, akkor is, amikor a hivatalok “megtréfálnak”, akkor is, amikor valami nem úgy sikerül és csalódást okozol másnak vagy magadnak. Engedd ezt meg, engedd meg látni, hogy ezek is mennyit tanítanak.
Engedd meg magadnak, hogy fáradt légy, hogy hisztizz, hogy azt érezd, nem vagy elég jó. Mindenhonnan azt hallod: sulykold magadba, hogy márpedig elég jó anya, feleség, munkaerő, apa, férj, barát vagy. És mi van akkor, ha ma/tegnap/holnap éppen nem ezt akarod érezni? Legyél ma lusta vagy haszontalan anya, majd holnap jobb lesz. Majd holnap meg fogod látni, hogy igenis jó anya vagy.
Engedd meg a szabálytalanságot, a tökéletlenséget, engedd meg, hogy ideges légy, engedd meg a tv-t ma, tegnap és holnap úgysem teszed.
Engedd meg az életet, a képből kiszaladó kicsiket, azt, hogy amikor majd együtt fotózunk, nem megy minden simán (de, minden pont olyan simán fog menni, ahogy éppen az adott nap hozza). Engedd, hogy nyűgösek legyenek egy kicsit, hidd el, többszáz ügyfél után tudom, hogy ha belőlünk elmúlik az akarás, amikor már minden mindegy, na akkor lesz pont jó. Neked is, nekik is.
KÉRDEZZ A SZABAD ŐSZI IDŐPONTOKRÓL MOST vagy NÉZEGESS MÉG KÉPEKET
