Oldal kiválasztása

Rólam mondtátok

“Ági teljesen rugalmasan igazodott az elképzeléseinkhez, sem a forgatókönyvet elsősorban alakító három kisgyerek, sem a kis motorcsónakkal megközelíthető, eldugott helyszín nem riasztotta el, oldott hangulatban, fesztelenül zajlott a fotózás. Az elkészült képek nagyon hangulatosak, természetesek lettek, az ajánlott matt fotópapíron előhivatva különösen jól lehet bennük gyönyörködni. :)”
“Örülök, hogy rád találtunk :) Sok “fotós” csak direkt, beállított, kamerába nézős képeket készít. A te képeid viszont nem mű képek, tele vannak élettel, valódi emlékek lesznek. Ezeket a képeket boldogan és büszkén tesszük majd ki a falra :)”
“Nagyon köszönjük a képeket, sokkal jobban sikerültek, mint amire számítottunk. Ránk különösen jellemző, hogy ha fényképezőgépet látunk természetellenes mosollyal reagálunk, de neked sikerült természetes képeket készítened rólunk. Örülünk, hogy téged választottunk, biztosan visszatérő megrendelők leszünk. :)”
“Tök szuper, hogy ezt a természetességet képviseled. Nagyon tetszik nekünk, hogy nem beállított fotókat készítesz. Az ügyintézés is mindig zökkenő mentes. Ezúton is köszönjük a képeket :)”
“Képzeld, a kapott képek nagy részét már be is tettük keretbe, már a helyük is megvan, mondjuk ez azért is van, mert aaaaaaannnnnyira nagyon jók és aaaaaaaaaaaaaaannnnnnyira tetszenek :-) :-) :-) És igen igen, igen nagyon is ajánlanálak másnak. (Ha valamikor is még ilyenre vetemedünk, nem hiszem, hogy keresnék/találnék Nálad jobbat…) Nem vagyunk azok a szabályos, “így mosolyogj”/”így tartsd a fejed” pózolós emberek – a műtermi képek “tisztasága” ezért sosem fogott meg. Ha egy társaságban én fényképezek, vagy a gyerekeimről, családomról készítek képet, mindig az adott pillanatot, hangulatot szeretném megörökíteni – nem a púderes, rózsaszín-felhőn-csücsülő-nyakkendőben-pózoló-embereket. Egészen más helyről ismertelek meg, ám mikor elkezdted a facebookon posztolni a fotóidat, az ötleteidet, annyira magával ragadott minden, a képeid természetessége, életközelisége (…) titkon már hónapokon át álmodoztam róla, hogy rólunk vajon milyen képeket készítenél… A férjem sem rajong az ilyesmiért, a kedvemért megnézte a képeidet és szívesen belement a játékba. Azóta, mióta megkaptuk a képeket, csak ezekről áradozik. Mivel különleges időszakban készültek (második gyermekünket várva a 8. hónap legvégén) egy korszak, a Bercivel töltött 2,5 évünk gyönyörű összefoglalója (kicsit a lezárója) is lett – az ővele megélt játékokkal, pillanatokkal, ráfigyeléssel. Jó, hogy mindenben benne voltál, beleolvadtál a környezetbe, Berci is feloldódott pár perc alatt. És ahogy a földön fekve vártad, hogy szinte Rád ugorjon… hát az csúcs volt :-) Szóval egy szót mondanék még: Köszönjük!”
“Giccses körítéstől és mesterkélt beállításoktól mentes, remek hangulatú fotózás volt, Ágit a kisfiunk is rögtön megkedvelte, a képek pedig szuperek lettek. Profi és természetes. Biztos, hogy visszajárók leszünk.”
“A kisfiunk 1 éves születésnapja alkalmából szerettük volna, ha igazán profi képek készülnek a mi kis büszkeségünkről. Azt azonban tudtuk, hogy nem műtermi, különböző kellékek között szeretnénk őt fotóztatni, hanem olyan képeket képzeltünk el, melyek visszaadják a maguk természetes módján a huncutul csillogó szempárokat, azt a mosolyt, mellyel bármikor le tud minket venni a lábunkról, akár milyen rosszaságot is csinál, azt a koncentrálást és komolyságot, amellyel egy-egy fiók kipakolását, átrendezését képes megélni és mindazt, ami Ő maga, valójában. A pici piac kapcsán figyeltem fel Ágira, akinek a bemutatkozását olvasva úgy éreztem, Rá van szükségünk (ráadásul az otthonunkban fotóz, ami azért valljuk be, nem utolsó szempont). A fotózás napján természetesen volt bennünk kis izgatottság, izgulás, bennem is és a férjemben is, de szó szót követett, beszélgettünk és közben Ági csak fotózott, csak fotózott, miközben a kisfiunk csinálta fontos dolgait: pakolászott, izgett-mozgott mint egy kis sajtkukac, játszott a játékaival-mint minden délelőtt. Áginak nem volt könnyű dolga, egy örökmozgó energiabomba fotózása nem is olyan egyszerű, pláne mikor családi képet is szerettünk volna készíteni, de szerencsére ez is sikerült. A délelőtt nagyon hamar eltelt, nagyon jól éreztük magunkat, sokat beszélgettünk, és alig vártuk, hogy elkészüljenek a fotók. Az igazi meglepetés csak ekkor ért minket, ugyanis a képek pont azt adják vissza, amilyen a kisfiunk valójában, az imádnivaló mosolya, a huncutsága, a kis alakuló személyisége köszönt ránk vissza a fotókon. A kidolgozott képeket természetesen azóta már sokszor újranéztük, a szépséges és igényes fotókönyvről nem is beszélve, amit szintén Ági szerkesztett meg. Biztos vagyok benne, hogy nem ez volt az utolsó fotózásunk és fogunk még Vele találkozni.”
“Izgatottan vártuk a fotózást. Talán egy kicsit túlságosan is izgatott voltam előtte, főleg azért, mert borongós idő volt aznap, pedig már elképzeltem, hogy milyen szép képek készülnek majd a napfényes nappalinkban. Szerencsére Ági olyan természetesen mozgott körülöttünk, hogy hamar el tudtam ezt engedni, és egyáltalán nem éreztük magunkat fotózós helyzetben. A gyerekek is önfeledten viháncoltak, így egy csomó jó kép készült, alig tudtunk válogatni. Ez volt az első alkalom, hogy fotós készített rólunk képeket, és azt hiszem jól választottunk: megkreált műtermi képek helyett, olyan fotók készültek, amiken tényleg mi vagyunk!”
“Ágival a véletlen hozott össze. Pontosabban egy Insta-reklám. Amikor megláttam, tudtam, éreztem, hogy igen, szeretnék egy ilyen sorozatot a kislányommal.Izgatottan készülődtünk, mert meglepetésfotózás volt Apának. A kislányom vidáman fogadta Ágit, sőt, a fotózás végére el is szenderedett, így Anyához bújós képek is születtek. Azóta is sokat nézegetjük a képeket. Mindenkinek csak ajánlani tudom Ágit, ha szuper otthoni képeket szeretne!”
“Abszolút elszálltak az aggodalmak: rögtön egy nagyon barátságos, közvetlen fotóst ismertünk meg Benned. Így a természetesség, vagy a gátlások leküzdése sem okozott már gondot.”
“Nagyon örülünk, hogy Rád találtunk, hiszen sallangmentes, csodás anyag született a 16 napos kislányunkról. Hálásan köszönjük, hogy megörökítetted ezeket a pillanatokat. Biztos vagyok benne, hogy találkozunk még :)”

“Ági 2 alkalommal járt nálunk.Az első alkalomra azért kértük fel, mert megszületett 2. kisfiúnk és szerettünk volna családról, gyerekekről és kettőnkről fotókat.Szerencsére sikerült hamar összeszoknunk, mivel mi nem vagyunk a beállított képek híve és ő sem.Olyan volt mintha egy haverunk átjött volna dumálgattunk, ő meg közben tette a dolgát. Nem kis feladat lehetett Vincét lefotózni, mivel állandó mozgásban van, ennek ellenére szuper képek születtek. Nagyon szeretem azt a látásmódot, ahogy észreveszi az apró részleteket. A második alkalom Vince szülinapja volt és az elmaradt “mi” képeket szerettük volna pótolni, hát itt nem ártott volna nekem valami lazító ital, nagyon nem vagyok jó modell, ha beállított képekről van szó. Lécci Ági ha legközelebb ilyen lesz, segíts valahogy!!!! A gyerekekről nagyon klassz képek lettek,ők nagyon jó alanyok.”

“A legutóbbi fotózásról: Nem volt sok időnk a nagy közös családi képekre, mégis sikerült pár igazán jó pillanatot elcsípned. Miután a fiúk leléptek, már nyugisabb hangulat uralkodott. Jó nézni, ahogy kitekeredett pozíciókban próbálod megtalálni a kellő szöget és nagyon koncentrálsz. (…) A gyerekekről imádni való fotókat készítettél. A hangulatokat, érzelmek megjelenését igazán jól visszaadod, ezt nagyon szeretem a képeidben. Még utólag jutottak eszembe ötletek, pl. babakéz a felnőtt kézben tartva, pici talpacska közelről, de majd folyt. köv., remélem.”
“Az értékelésemhez fontos tudni rólam, hogy UTÁLOM, ha fényképeznek. A fényképeket viszont nagyon szeretem, nekem sokkal többet jelentenek, mondanak a mozgóképeknél. Így nem volt kérdés, hogy amikor első babánk betoppanásával igazi család lettünk, szerettük volna, hogy az új hármas egységünk megörökítésre kerüljön. Ilyen kamera-nemszeretős “előélet” után viszont viszonylag túlzó elvárás lett volna olyan közös képekre számítanom, amiknek készülését még én is élvezem. Mégis így lett.  Ági ügyes, gyors, és rettentő felkészült babák terén! Értem ezt arra, hogy egy ágyról jobbra leguruló, balra minden más iránt érdeklődő, középen meg – mi más? – a kamera felé igyekvő mozgógombócról is spontán, jól elkapott, szuperéles felvételeket képes (komolyan sokszor fogalmam sincs, hogyan!) varázsolni. Kétszer is fotóztunk már együtt, mindkettő nagyon jó emlék nekünk. Ui. Tökre próbáltam “negatív” dolgot is felidézni, de nem sikerült.”