Oldal kiválasztása

Sokan kérdezik, miért a családi fotózást és miért ezt a “stílust” választottam, amikor elkezdtem fotózni.

A kérdés igenis helyénvaló a ti szemszögetekből, én mégsem tudok rá válaszolni, mert ezt nem én választottam. Ez én vagyok.

Nem volt kérdés, hogy olyan fotókat szeretnék-e csinálni, amik népszerűek vagy divatosak (akkoriban négy éve még a mostaninál sokkal erősebben mentek a kellékes, bugyolálós babafotók és a fehér háttér előtt hasalós műtermi családi fotózások).

Azt mondtam magamnak, hogy nem tudok egyszerűen máshogy fotózni, mint ami belőlem jön. Az elején egy kísérlet volt, vajon tetszik-e ez nektek, lehet-e ez, az akkor még újszerűnek számító, néha minden szabályt megszegő családi fotózás olyan népszerű, hogy rendszeresen lesz alkalmam ily módon családokat fotózni.
Az elmúlt négy év bizonyította, hogy van ennek helye, nagyon sokan szeretitek és szépen megférünk a klasszikus beállított babafotókkal egymás mellett.

De mégis mitől olyanok a képeim, amilyenek, mitől tudok úgy fotózni, ahogy? Sokat gondolkodtam ezen, nem tudom, megfogtam-e a bölcsek kövét, de néhány sarokpontot találtam azért.

 

Családi fotózás Budapest

Önazonosság

Sokan, mindegy, hogy fotózásról beszélünk vagy bármely más kreatív szakmáról, próbálnak olyan szolgáltatást nyújtani vagy termékeket készíteni, melyek akkor éppen divatosak. Úgy látom, hogy még ha nem is vagy úttörő egy területen, tudsz akkor is kiemelkedőt nyújtani, meglesz az a bizonyos x-faktor, ha ez a személyiségedből tud fakadni. Ha azt érzed, hogy lubickolsz, ha imádod minden pillanatát, ha megvan benned az az alázat, szorgalom és a sok-sok lemondásra való képesség, hogy folyamtosan tanulj, fejleszd magad, az üzleted, heti hét napot dologozz, ha éppen úgy adódik.

Bátorság

Nem kevés bátorság, félelem nélküliség kell ahhoz, hogy egy helyzetet hagyjuk olyannak lenni, amilyen. Elengedni minden kontrollt, pontosabban átadni. Bátorság kell ahhoz, hogy olyankor nyomjam a gombot, amikor nem tudom, mi lesz a képből. Olyankor is nyomni, amikor éppen nem tökéletes minden körülmény.  Bátorság kiválasztani a többszáz képből a grimaszolósokat, amikor a teli szájas, maszatos kislány éppen felpillant meglepetten.

Gyerekfotózás Budapest

Úszni az árral

Egy olyan családi fotózánál, ahol három energikus, élettel teli fiú rohangál körülötted vagy egy majdnem hároméves azt mondja, hogy most akkor fogócskázunk (úgy értve: én kergessen a párkilós géppel a kezemben), ott nem lehet megtervezni a helyzetet. Ha találunk egy isteni helyszínt tökéletes fényekkel és megpróbálunk egy közös családi képet csinálni, de az egyik gyerkőc éppen négyfelé szalad, akkor ezzel kell dolgozni. Éppen tegnap fotóztam egy édes családot, ahol a kisebbik fiúcska, igazi szabad szellem, minduntalan kiszalad a képből. Én ilyenkor ahelyett, hogy lefagynék vagy zavarba jönnék, hogy hogy lesz ebből “igazi” családi kép, izgalomba jövök, az energiaszintem az egekig szárnyal és akkor kitaláljuk, hogy akkor ha már szaladunk, akkor szaladjon mindenki. Ha már elhúzzuk anyát a képből, akkor legyen olyan a közös családi fotó, ahol mindenki elhúz valakit. Csodálatos, élettel teli képek születnek így. Nem szeretek beleavatkozni a képekbe, nem bírom ráerőltetni az akaratomat senkire, főleg nem gyerekekre, abból jó nem sülhet ki, legfeljebb egy durcás, a helyzetben jelen lenni nem akaró kismaki.

Családi fotózás a városban

 

Jelenlét

Kezdő fotósok vagy amikor valaki nagyon “technikai” beállítottságú, sokszor történik meg az, hogy a képen szereplők inkább “modellek”, alanyok, “tárgyak” és kevésbé emberek. Elviszi a figyelmet az, hogy a kép technikailag tökéletes legyen, arról, hogy az adott helyzetben mi történik. Hogy ők igazából milyenek. Az ilyen képekből nekem hiányzik – az elcsépelt szóval élve-  a lélek. Az a plusz, amtől megakad a szemed rajta. Egy “agiszabo” családi fotózáson én teljes figyelmemmel jelen vagyok, veletek vagyok, olyankor beleolvadok a helyzetbe és hagyom magam, hogy vigyetek magatokkal. Csak így lehet – no meg azzal a bizonyos bátorsággal felszerelkezve – megtalálni és megmutati a lényegeset.

Szerencse

Egy fotós csoportban múltkor kérdezte valaki, hogy kinek hány olyan képe van, ami “véletlenül” született és kiemelkedő lett valamimtől. Ezt átgondolva azt kellett látnom, hogy a kedvenc képeim jelentős része így született. De nem szerencse ez talán. Ezek olyan áldott pillanatok, amikor felolvadok a helyzetben, amikor én megszűnök létezni és meg tudok nyílni annak az isteni beavatkozásnak, amikor egy nálam, nálatok sokkal nagyobb erő tud megmutatkozni.

Gyerekfotózás, gyerekdivat


Szeretnéd elsőként megkapni a híreket az új kampányokról, fotózásokról, felhívásaimról? A Love Mama és a Love The City minifotózás napokat példéul mindig elsőként a hírlevélre feliratkozottak között hirdetem ki, általában a helyek 60-70%-a be is telik így. Szeretnél te is elsőként értesülni ezekről?

Itt iratkozz fel a hírlevelemre!