Jankával régóta dolgozunk együtt, egészen pontosan 2016 év elején hozott össze minket a “sors”, és valahogy tényleg a véletlen műve volt (már aki hisz ebben, én a legkevésbé sem). Azóta nemcsak a nagy munkák alkalmával, de év közben is jóformán napi szinten beszélünk, álmodjuk a közös és a saját álmainkat, ebben inspiráljuk, támogatjuk a másikat. Nem győzöm csodálni Janka kifogyhatatlan kreativitását, ahogy szezononként az izgalmasabbnál izgalmasabb, ízléses, egyedi és vagány kollekciókkal és üzenetekkel áll elő.

Így ezek a kollekciófotózások is sokkal többek egy közös munkánál: együttálmodás, ahogy a fejünkben létrejövő meséket közösen álmodjuk meg. Így volt ez Az Én Városom kollekciónál is, aminek Budapest kedvenc helyei adtak otthont, mint legtöbbször eddig is ez után is. Imádtam a belváros közepén a macskaköveken hasalni, imádtam, hogy a terveinkkel ellentétben összecsúszott a szervezés és egyszerre 10 kismaki ugrált a fejem fölött, egy imádnivaló border collie társaságában. Imádtam a gesztyeszedést és a reggeli kávézást, a sízneket, a fényeket, az íveket, minden pillanatát.